Una hospitalera en Astorga

Ismét „öregebb” lettem, így is igaz, még csak a huszonnyolcadik életévemet töltöttem be a hétvégén. Az ünneplés meglehetősen sajátosra sikeredett, de az igazi ajándék még hátravan. A meglepetések sora már pénteken kezdetét vette, amikor is egy barátom felhívott,…

Egyre inkább érezhető, hogy nem sokára itt a húsvét, illetve a nagyhét. Ez esetünkben azt jelenti, hogy ugyan a másik albergue is kinyitott a városban, mégis szinte minden nap többen érkeznek hozzánk. Ezzel összhangban, azonban sajnos az emberek is megváltoztak, persze tisztában…

Sosem tudhatjuk mikor következik be az a bizonyos utolsó beszélgetés, ami után már nincs többé esély bármit is mondani. Már csak ezért is, egyszerűen muszáj kihasználnunk az élet minden egyes pillanatát, hogy a lehető legjobbak legyünk a környezetünkkel, és kinyilvánítsuk…

Mit is mondhatnék, be kell valljam, hogy bizonyos értelemben nem vagyok túl jól. Mindez egy videónak köszönhető, melyet bármennyire is szerettem volna, egyszerűen képtelen voltam végignézni; nem vitt rá a lélek. Tudni kell, hogy igazából már attól is rossz érzés fog el, ha…

Ismét igen jó társalgásban volt részem egy zarándokkal, még hozzá saját nyelvemen, ami persze szinte mindig még nagyobb örömmel tölt el. A Caminot bejáró vándorok jelentős hányada meglepően hasonló következtetésekre jut, attól függetlenül, hogy milyen környezetből…

Már éppen kezdtem volna megszokni az átmeneti magányomat, amikor is betoppant egy angyalka az albergube. Hatalmas mosolyával és gyerekes ártatlanságával tényleg mintha egyenesen a mennyből érkezett volna. Elkiabálni már semmit nem merek, de úgy érzem ismét jó társaságban fogom…

Kiemelkedően jó társaság gyűlt össze az albergueben az elmúlt napokban, így igen gyorsan elrepült az idő. Újra régi ismerősöket köszönthettem két férfi személyében, akik novemberben éppen nálunk fejezték be az útjukat, most pedig a Santiagóig vezető caminot járják be.…