Una hospitalera en Astorga

Pár napja ünnepeltem Astorgába érkezésem első évfordulóját. Mit is mondhatnék, rengeteg minden történt velem ezalatt az egy év alatt; álmaimban sem gondoltam volna mindezt. Felhagytam az addigi kényelmes és mindenben bővelkedő, ám boldogtalan életemmel, és először is útra…

Annak idején tudtam mivel tudom megnehezíteni a saját, tökéletes kis életemet. Mégis megtettem. Most pedig ennek elég erőteljesen érzem a hatását, olyannyira, hogy még én magam is elcsodálkozom rajta. Ám elérkezett egy pont, amit már egyszerűen nem tudok elviselni, és válaszút…

Az utóbbi pár napom meglehetősen fárasztóra sikerült. Mivel az összes hospitalero távozott rajtam kívül, így szinte egész nap szolgálatban vagyok. Ami egyrészről nem jelent annyira sok munkát, mert egyre kevesebb a zarándok. Másfelől mégis azt vonja maga után, hogy reggel hét…

Tegnap ismét egy kisebb csodában volt részem, pontosabban hatalmas ajándékot kaptam az égiektől. Az elmúlt pár napomat már magányban töltöttem, ami különös érzéseket keltett bennem. Ismét a magam ura vagyok, azt tehetek, amit a szívem diktál, nincsenek megkötések, senkihez nem…

Közelebb kerültem a lelki békémhez, ami annak is köszönhető, hogy az elkövetkező tíz napban teljes mértékben a magam ura leszek. Senki nem fogja megmondani, mit és hogyan kellene tennem. És mintha mindezt a zarándokok is megérezték volna; ma hihetetlenül kedves társaság gyűlt…

Egyik kedvenc “zarándokom” ajánlott nekem egy könyvet, amit most szerencsére sikerült elolvasnom. Igazság szerint mindenkinek a figyelmébe ajánlanám Eleanor H. Porter: Az élet játéka című könyvet, mindannyiunknak el kellene olvasnia. Egy kislányról szól, aki örömét…