Ismét sikerült közelebb kerülni az álmaim megvalósításához; igaz, hogy még csak a kezdeti, apró lépéseknél tartok. A “véletlennek” köszönhetően – melynek létezésében természetesen nem hiszek – sikerült összeismerkednem egy hölggyel, aki Astorgától pár kilométerre egy aprócska falucskában lakik. Későbbi életemet egy kis településen tudom elképzelni, ahol én magam termelem meg az ennivalómat, és teljes nyugalomban tölthetem a napjaimat a természet ölelésében. Az első megoldandó probléma viszont, hogy nem rendelkezem túl sok ismerettel a növénytermesztésről, ezt a hiányosságot mielőbb pótolnom kell. Ehhez kaptam meg az elmúlt héten a lehető legjobb segítséget egy rendkívül érdekes hölgy személyében. A Svájcból származó nő már huszonhárom éve él Spanyolországban, még hozzá teljesen alternatív módon. Az országba érkezése is meglehetősen sajátos volt, és egyik alapítója volt egy közösségnek, akik mintegy saját kis világukban élnek. Ebben a környezetben tökéletesen elsajátította az ökológiai termesztés összes csínját-bínját, azt hiszem nála jobb tanítómestert keresve sem találnék. Örömmel fogadta a segítő szándékomat, így amikor csak tudom, meglátogathatom, együtt dolgozhatunk a kertjében. A múlt héten erre már sort is kerítettünk, és egyáltalán nem okozott csalódást az ott töltött idő. Sőt! Teljesen úgy éreztem magam, mintha otthon lennék; mint aki haza érkezett. Madárcsicsergés mellett a szikrázó napsütésben magokat vetettünk el, illetve rengeteg információt tudtam meg a biotermesztés apró trükkjeit illetően.  Azzal együtt, hogy tudom rengeteg tanulnivalóm akad a témával kapcsolatban, úgy érzem a kezdet mindenesetre biztatónak ígérkezik!

A hétvége ezzel együtt is rendkívül eseménydúsra sikerült; ez persze munkatársam születésnapjának is betudható. Megpróbáltuk a lehető legemlékezetessebbé tenni a napját, szerintem igen jól sikerült. Az ünneplés két napon keresztül tartott, viszont az astorgai szórakozóhelyeknél jóval kellemesebb volt a Castrilloban rendezett koncert. Ez a falu nagyjából hat kilométerre található Astorga mellett; és ugyan nem a Caminno közvetlen útvonalán fekszik, mégis alternatívaként mindenképpen ajánlatos meglátogatni;mintha száz évvel visszarepülne az ember a múltba! Kőburkolatos utcák, gyönyörű régi házak, az embernek tátva marad a szája a látottaktól. Ráadásul munkatársam jóformán még csak a mi kis városunkat ismeri, így minden  újdonságot szívesen fogad. A koncert pedig egy spanyol csapat új lemezét mutatta be, egy kicsit folklóros – rockos stílusban. Még soha nem hallottam ehhez hasonlót, de örölük neki, hogy átérezhettük ezt a hangulatot. Következő tervünk León meglátogatása, bár ezzel pár napot még várnunk kell, illetve Villafranca del Bierzo, ami kicsit messzebb található tőlünk, így némi szervezést igényel az odajutás.

A minap pedig én is nagy ajándékot kaptam! Az elmúlt évben sikerült megismerkednem egy magyar zarándokkal, aki rendkívül különleges személyiség a számomra. Decemberben otthon is tudtunk beszélgetni, de arra azért nem gondoltam, hogy ilyen hamar újra láthatom. Most viszont ismét Astorgába érkezett, és pár napot itt is tölt velünk az albergueben! Ennek több ok végett is hihetetlenül örülök! Amellett, hogy most éppen egy apró kis segítségre van szükségünk, sokkal fontosabb mindaz, amit nekem jelent az ittléte. Nem egyszerűen csak egy kedves ismerősről van szó, hanem inkább egy lelkitársaról, aki teljes mértékben megért. Aki már ismer engem, és az érzéseimet egyaránt, aki fél szavakból is tudja, éppen mire gondolok. Mintegy kis angyal érkezett meg hozzánk, és az elkövetkező pár napomat biztosan be fogja ragyogni!

Ami pedig a zarándokokat illeti, kezdenek egyre többen érkezni. Az időjárás sajnos egy kis bosszúságot okoz, de ez legyen a legnagyobb probléma. Azért hóvihar áprilisban nem igazán megszokott nálunk, azzal együtt, hogy az ország északi csücskében vagyunk. Mindenesetre némi nehézséget okoz mindez, már csak azért is, mert a vándorok nem erre vannak felkészülve; viszonylag kevés zarándok hozott magával például kesztyűt tavasszal. Bevallom, én most nem szívesen kelnék útra, tehát minden tiszteletem azoké, akik jelen körülmények között tartanak Santiagó felé. Persze mindenki bizakodó, köztük én is; már remélhetőleg csak néhány nap van hátra ebből a télies időjárásból. Akik a közeljövőben indulnak, mindenképpen azt javaslom, hogy nézzenek utána az időjárásnak. (Az eltiempo.es oldal két hetes előrejelzése nagyjából megbizhatónak mondható) Magyarok azonban még mindig csak elvétve érkeznek hozzánk, átlagosan hetente egy. Megismerkedtem egy rendkívül kedves orvossal, akitől egy gyors „állapotfelmérést” is kértem. Mondjuk túl sok problémám nincsen, az albergueben én vagyok az egyetlen, aki nem esett át valamilyen betegségen az elmúlt pár héten. Viszont egy felettébb érdekes tényre hívta fel a figyelmem az úriember, miszerint az egyik pupillám nagyobb, mint a másik. Fogalmam sincs mit jelent mindez, bár állítólag nincs okom aggodalomra; azért ha otthon járok majd, felkeresek egy szemészt...