Una hospitalera en Astorga

Tegnap ismét egy kisebb csodában volt részem, pontosabban hatalmas ajándékot kaptam az égiektől. Az elmúlt pár napomat már magányban töltöttem, ami különös érzéseket keltett bennem. Ismét a magam ura vagyok, azt tehetek, amit a szívem diktál, nincsenek megkötések, senkihez nem kell alkamazkodnom, csakis saját normáimhoz. Mindez persze egy kissé sarkítva igaz, mert itt az albergueben az egész egyesületet képviselem, mégis szabad kezet kaptam az apróbb döntésekhez.  Az érkező zarándokok is mintha éreznék a változást, és ha lehet, még kedvesebbek. Azonban egy hölgy mégis magasan kiemelkedett a többiek közül; persze ez biztosan annak is köszönhető, hogy magyar volt. De ettől a ténytől eltekintve is egyszerűen lenyűgőző embert ismerhettem meg, akit szinte szájtátva hallgattam. Az ilyen személyiségeket imádom, akik érdekesek, gondolatokat ébresztenek bennem, és rengeteget tudok tanulni a velük való beszélgetésből. Sokszor csak hallgatom a nekem szóló üzenetet, amit egy másik ember történetének álcájába csomagoltak. Ismét felhívták a figyelmem arra a tényre, hogy igenis egy kicsit nyitottabbnak kell lennem az emberek felé, és nem szabad félnem tőlük. Sajnos ez a problémám továbbra is fennáll, nagyon nehezen bízom meg bárkiben is. Ami sajnos még rosszabb, hogy egy nagyon jó védelmi mechanizmust építettem ki a fájdalom elkerülése végett; ám mindez magában hordozza azt is, hogy sok örömet is kizárok az életemből. Azzal, hogy nem engedem túlságosan közel magamhoz az embereket igen sok fájdalmat elkerülhetek, de így nehéz mély barátságot kialakítani. Visszagondolva fiatal koromban egyáltalán nem ilyen voltam. Sajnos túlságosan sok rossz tapasztalatom volt, ami egészen odáig vezetett, hogy egyszerűen nem merek bizalmat adni senkinek. Azért remélem, hogy idővel felül tudok kerekedni a rossz emlékeimen, és ismét megtanulok hinni az emberekben. Mindenesetre köszönöm, hogy ismét valaki felhívta erre a figyelmemet. Illetve még más dologra is. A felszínességre. Arra, hogy az emberek nagy része csakis ezzel foglalkozik...miközben a mélyben teljesen más részletek bújnak meg. Gondolhatunk itt akár egy idilli kapcsolatra, ami igazából mégsem az; csupán annak tűnik. És hihetetlen munkába kerül fenntartani azt a látszatot, hogy minden tökéltesen működik. Ahelyett, hogy fogná magát az ember és továbbállna. Ehhez viszont nincs mersze, és inkább saját csapdájában vergődik akár éveken, akár egy egész életen át. Az én édesanyámnak volt bátorsága ott hagyni a „boldogtalanságát”, és előlről kezdenie az életét. Kevesen képesek minderre, inkább beletörődnek saját kínzásukba. Pedig csupán egy élete van az embernek, nincsen több esélyünk arra, hogy boldogok legyünk. Annak még mindig nem jött el az ideje, hogy én is megtaláljam a másik felemet. Tudom, hogy először egyedül kell békességet találnom, hogy ezután elég erős legyek egy jó párkapcsolathoz. Hogy senkire ne kelljen támaszkodnom, és hogy én se csak egy támasz legyek a társam számára.
Míg másfelől szintén a felszínességről árulkodik, ahogyan embereket megítélünk. Annyira nem veszük észre az igazi értékeiket. Túlságosan sokakat csakis a külső álca érdekel, és ha az éppen nem megnyerő, akkor a továbbiak már nem is érdekesek. Miközben olyan értékes emberek mellett haladnak el mindenféle figyelmet mellőzve, hogy az már fájó. Nekem is egy különleges emberrel kell megismerkednem, aki talán nem is erre a világra való. Pontosabban biztos, hogy nem. Bár még nem ismerem, de mindaz, amit hallottam róla egy különleges személyt sejtet. Annyira sajátos életstílusa, és gondolkodása van, ami már így láttatlanban is magával ragadott. Már most látom, hogy nem lesz mindenre elegendő a rendelkezésemre álló idő. Nagyon nehéz lesz mindent négy hétbe belesűríteni, hiszen annyi mindenkivel szeretnék találkozni. A családomon és a barátaimon kívül rengeteg zarándokkal is szeretnék beszélni, akik jártak nálam. Emellett pedig az itteni munkatársaim is eljönnek Magyarországra, ami rengeteg elfoglaltságot jelent. Persze a szó legjobb értelmében! Annyira örülök neki, hogy megmutathatom nekik a mi kis országunk legalább egy kis részét. Abban biztos vagyok, hogy jól fogják érezni magukat nálunk, legalábbis én mindent megteszek ennek érdekében!