Una hospitalera en Astorga

Mit is mondhatnék, be kell valljam, hogy bizonyos értelemben nem vagyok túl jól. Mindez egy videónak köszönhető, melyet bármennyire is szerettem volna, egyszerűen képtelen voltam végignézni; nem vitt rá a lélek. Tudni kell, hogy igazából már attól is rossz érzés fog el, ha valaki apróbb balesetéről mesél nekem, mert hajlamos vagyok mindezt elképzelni, egészen pontosan azt, hogyan is érezném magam, ha velem történne. Szűkebb környezetem ezzel teljesen tisztában is van, és megkímélnek minden ilyen jellegű történettől. Ám amit az említett videón „kellett” végignéznem, az már tényleg túlzás volt, azzal együtt, hogy a valóságot mutatja be! Még hozzá egy olyan vetületét, amelybe valahogy nem szoktunk – vagy legalábbis ritkán és kevesen – belegondolni. Történetesen az élőlényekről, a Föld lakóiról van szó, mely ugye sokkal többet foglal magában az embernél – bármennyire is hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. Sajnos túl sok mindenről feledkezünk meg a minket körülvevő világról, és saját érdekeinket mindennél fontosabbnak hisszük. Nem foglalkozunk mások szenvedéseikkel, sőt, a legjobb, ha egyszerűen tudomásunk sincs róla – így talán kevésbé fáj. Példát, ugye temérdeket lehetne sorolni, már ami elkeseredettségre adhatna okot; gondolok itt akár embertársaink sorsára India bizonyos részein, vagy esetleg Afrikában. Nem beszélve azokról, míg mialatt a mi „civilizált világunkba” emberek tömege dobja ki megunt luxuscikket, mások éhen halnak. Nincs mit enniük, míg a Föld egy másik részén akkora túlkínálat sorakozik a szupermarketekben, hogy az áru egy bizonyos része biztosan a szemétben köt ki. Nagyjából itt el is érkeztünk egy fontos kérdéshez, hogy egyáltalán tisztában vagyunk-e azzal, hogy mindaz, amit megvásárolunk honnan érkezik. Egész pontosan, hogy milyen út vezet addig, míg egy szelet sertéshús egy szépen becsomagolt dobozban köt ki. Vagy mondjuk egy gyorsétteremben kapható hamburger hogyan is kerül abba a bizonyos papírzacskóba. Egyáltalán, akarjuk-e mindezt tudni? Vagy könnyebb egyszerűen bele sem gondolni? Vagy mondjuk esetleg abba, hogy a gyönyörű bőrcsizmánk, vagy bőrkabátunk alapanyaga honnan származik? És akkor még szó sem esett a házi kedvenceinkről, akiket szintén nem igazi társként kezelünk. A sort persze lehetne még folytatni, akár a bikaviadalokkal is, vagy éppen a rodeóval, de persze akad még bőven saját szórakoztatásunkra szolgáló „sport”.

Mindez persze ugye kiegészül mindazzal, amit a természet „ellen” folytatunk nap, mint nap. Igazság szerint, ha mindebbe jobban belegondolunk, akkor ez elég nagy elkeseredettségre adhatna okot; és ad is. Viszont itt felvetődik a kérdés, hogy mit tehetünk annak érdekében, ha ugyan keveset; de ezen a helyzeten mi magunk is javítsunk. Talán a legfontosabb, hogy egyáltalán tudjunk mindarról, ami körbevesz minket. Például miért van az, hogy az emberek nagy részének pontos információi vannak arról, hogy hány baleset volt az utakon, vagy hogy a hírességekkel mi történik, viszont arról fogalma sincs, hogy mi kerül a tányérjára? Persze aki nyitott és érdeklődő a témát illetően, az szerencsére megtalálhatja a kellő információkat; bár mindezzekkel mindannyiunknak tisztában kellene lennünk. Ugyanis ezek után nagyjából objektíven, a körülmények pontos ismeretében hozhatjuk meg döntéseinket. Ám mindaddig csupán azon információkra támaszkodhatunk, melyek a valóságnak csupán egy szeletét mutatják meg.

A bejegyzés végén található videó egy másik oldalát tárja elénk ennek a realitásnak, és meglehet, hogy éppen a legkegyetlenebb részét. Én egyszerűen képtelen voltam teljes egészében végignézni, bármennyire is akartam. Olyan elborzasztó képeket tárnak elénk, amihez tényleg nagyon erős idegzet szükséges! Éppen ezért, bármennyire is érdemes megnézni, nem mindenkinek ajánlom!

http://video.google.com/videoplay?docid=-3481883898572254535