Una hospitalera en Astorga

Az elmúlt időszakban tényleg semmi időnk nem volt a pihenésre, de érdekes módon egyáltalán nem a zarándoktömeg végett. Rettentő meglepő, hogy ennyire kevesen jönnek, bár így augusztus végén mindenkinek vissza kell mennie dolgozni. Aki a nyári szabadsága idején jött zarándokolni, az már Santiagoban van, a többiek pedig később jönnek. A munkatársaim felkészítettek rá, hogy most csendesebb időszak következik, de azért erre nem számítottam. Egy kisebb albergueben lehet nem venni észre ennyire a változást, de miután a miénk hatalmas; így nagyon feltűnő, hogy csak egyharmada telik be az épületnek. Mindez persze azt is jelenti, hogy újra van idő foglalkozni a zarándokokkal, és sokkal személyesebb viszonyt ápolhatunk velük. A társaság is kezd kicserélődni, augusztusban a spanyolok és olaszok voltak a legtöbben, most a külföldiek érkeznek nagyobb arányban. A hospitalerok persze továbbra is folyamatosan cserélődnek. Legutóbb két spanyol úrral dolgoztunk együtt, ám két hét után, tegnap, ők is hazamentek. Hármasban maradtunk, mint egy igazi kis család. Bevallom, nagyon élveztem a helyzetet; nyugalom volt, még hozzá teljes mértékben. A nyár folyamán sokszor hiányoltam ezt a fajta békességet. Rengeteg ember megfordult nálunk, mindig beszélt valaki hozzám. Ritkán tudott az ember leülni egyedül, és magában lenni. Ám az utóbbi pár napban bepótolhattam mindennek egy részét, és igazán élveztem. Ki is kell használni ezt a pár napot, mert holnap érkezik egy német úr, aki szintén családtagnak számít, majd egy spanyol hölgy, és mindezek után egy spanyol fiú is. Hajnalban egy magyar lány is megérkezett, tehát ismét rengetegen leszünk, arra azonban kiváncsi vagyok mennyi zarándok fog jönni! A magyarok száma is visszaesett egy kicsit, bár a százalékos arány még mindig jó. Az pedig természetes, hogy a mi kis kicsi országunkból kevesebb vándor érkezik. Ezzel együtt tényleg elképesztő, hogy ebben az évben mennyi magyar járta be Szent Jakab útját!

Véget ért az astorgai fiesta, ami elég fárasztó, de fantasztikus volt! Hihetetlen mennyi programot szerveztek, képtelenség volt az összeset megnézni. Már csak azért is, mert a spanyol szokásokhoz hűen sok koncert éjjel tizenegykor, vagy éjfélkor kezdődött, és hajnal kettőkor, háromkor ért végett. Amivel persze semmi probléma nem lenne, ha nem kellene másnap reggel hatkor felébredni, majd munkába állni. Ahova tudtunk, azért persze elmentünk; a kedvencem egy argentín énekes koncertje volt, de megnéztünk egy pár helyi zenekart, és baletten is voltunk. Egy hét alatt két tüzijátékot is rendeztek, a katedrálisra pedig egy zenés animációt vetítettek, színházi jelenetekkel kísérve. A fiesta pár napja ért véget, de holnaptól máris új rendezvény sorozat kezdődik, a mozi fesztivál. Erre aztán még inkább kiváncsi vagyok, már csak azért is, hogy mennyit fogok érteni belőle, de annyira jó filmek, rendezők lesznek, hogy egy napot sem szeretnék kihagyni. A kortárs német film, és az animációs filmek mellett, jelentős spanyol rendezők munkáit mutatják be. Így ezen a héten sem jut majd idő a pihenésre, de bízom benne, hogy legalább egy kis sziesztát be tudok iktatni a napi programba.