A tegnapi reggelemet meg a ket “jo baratommal” kezdhettem, egyutt reggeliztunk es kozben meg egy utolsot tudtunk beszelgetni! Tenyleg mintha ezer eve ismertem volna egyikuket, es eleg volt csupan raneznem, maris nevetnem kellett, ugyanis annyi minden eszembe jutott. Amugy pedig egy hihetetlenul vidam, es kedves emberrol beszelek eppen, akit elvezet hallgatni, valoban minden percnek maximalisan orultem! Azt persze sajnaltam, amikor elmentek, de meg az is lehet, hogy egyszer ujra talalkozni fogunk, vagy itt, Astorgaban, vagy pedig otthon.
Hirtelen nem is tudom mi tortent velem meg tegnap! Az biztos, hogy nagyon sok zarandok erkezett, mint ahogy ma is. Sajnos igy persze teljesen mas kapcsolatot sikerul kialakitani veluk, mert napkozben egyszeruen nincs ido beszelgetni. Gyorsan regisztralunk, szobat mutatunk, mert mar jon a kovetkezo, sokszor sor all a recepcio elott. Delutan persze azert sok mindent be tudunk potolni, mert akkor van idonk a varosrol beszelni, es egyaltalan barmiben a zarandokok segitsegere lenni. A sok munka vegett az idegenvezetessel megakadtam, vagyis inkabb lelassultam, egyszeruen tenyleg nem jut ido ra. Viszont, amint visszaerek Teneriferol maris neki akarok allni a varos bemutatasanak, meg ha nem is teljes reszletesseggel, akkor legalabb gyakorlatkeppen. Igazabol azert vagyok nyugodt, mert eppen ma gondoltam vegig, hogy ha szolnek tiz zarandoknak, hogy delutan megmutatom nekik a varost, akkor mar most is mehetnek veluk. Ok ugyanis minden informacionak orulnek, es kulonben is errol a varosrol aztan boven lehet meselni. Egy kis gyakorlas utan pedig belemerulhetunk a reszletekbe! Na de erre majd visszterunk Tenerife utan. Ez is hihetetlen, hogy ket het mulva indulok! Elbuszozok Santiagoba a hajnali jarattal, es delutan megyek csak tovabb, tehat lesz boven idom egy kicsit turistakent is megnezni a Camino vegallomasat.
A mai naprol pedig meg nem is szoltam, csupan annyit, hogy sokan voltak. Olyan furcsa, amint belep valaki az ajton, nagyjabol meg lehet saccolni a nemzetiseget. Egy fiut meglatva, harom lehetosegre gondoltam, magyar, nemet vagy osztrak. Termeszetesen ismet egy honfitarsam szallt meg nalunk, lassan mar tenyleg nem akarom elhinni! Ugyan nem vacsoraztunk egyutt, viszont ebedre meginvitaltam a fiatalembert; igaz nelkulem kellett elfogyasztania, de azert igy is orult neki. Este koccintottunk egyet, bar azt be kell latnom, hogy egy teljesen mas embert ismerhettem meg, mint ket napja. Akkor valami teljesen mas hangulat ragadott magaval, egy olyan erzes, mint amikor nem akarjuk, hogy vege legyen az estenknek. Hat, ezzel ma nem talalkoztam, es szigoruan tartottuk egymassal a masfel lepes tavolsagot. Tudom, nem talalkozhat minden nap egy „regi ismerosevel” az ember, de megis olyan furcsa, hogy ennyire eltero egyenisegeket ismerhetek itt meg. Persze errol is szol a Camino, es arrol is, hogy mindenki megtalalja a sajat utja!
Az uj hospitareawal lassan sikerul osszhangba kerulnunk, persze ez sok megalkuvassal is jar. Elfogadtam, hogy meg vannak a dolgai, es szerintem o is eszrevette, hogy egy kisse alkalmazkodnia kell. Mostanra pedig mar nagyjabol rajottem, hogy miert olyan furcsa o nekem. Kiderult, hogy nincsen se ferje, se gyereke, egyszeruen senkije; ugy, hogy tobb, mint otven eves. Egesz eleteben egyedul volt, soha nem kellett senkihez igazodnia. Igy ertheto a viselkedese, semmi csodalkoznivalo nincsen rajta. Mindeneesetre elvileg vasarnap fog dolgozni utoljara, mert hetfon utra kell Santiago fele! Kilenc eve kezdte el a Caminot, es Astorgaban hagyta abba; igy most innen fogja befejezni. Ha minden igaz, utana meg visszajon egy hetre dolgozni, amit nem is bannek, mert akkor en pont tavol leszek, es biztosan elkel a segitseg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.