Una hospitalera en Astorga

Ugye ott fejeztem be az utolso bejegyzest, hogy ma fantasztikus napom lesz! Barmennyire hihetetlen, mindez teljesen igy is tortent, na jo persze annyira nem meglepo, de az utobbi napok utan mar tenyleg hianyzott, hogy minden a regi kerekvagasba zokkenjen vissza. A reggelem viccesen indult. Eppen indultam reggelizni, amikor megallitott egy ferfi, hogy az ismerosenek eltunt a fenykepezogepe a szobabol. Majdnem sirhatnekom lett, hogy nem hiszem el, hogy mar megint ilyen balszerencsesen indul minden. A holgy allitotta, hogy este meg megnezte a kepeit, es mostanra nyoma veszett a gepenek. Egyszeruen nem akartam elhinni, hogy valaki bement a szobajaba, es kivitte volna, mar csak azert sem mert semmi egyeb nem tunt el, illetve egy regebbi kamerarol volt szo. Vegso elkeseredesemben megkerdeztem tole, hogy esetleg nem maradhatott a halozsakjaban, es vegul ott is talaltuk meg. Hatalmas ko esett le a szivemrol, ezt a tiz percet senkinek nem kivanom!

A nap pedig ismet sok munkat tartogatott, unatkozni most sem volt idonk. Egyszer csak egy ferfi lepett be az ajton, akinek lattan kulonos erzes fogott el. Neha tenyleg az ember, mintha egy regi baratjat latna magaval szemben, most is igy ereztem. Kiderult, hogy egy magyar zarandokrol van szo, meg hozza nem is akarmilyenrol! Egy kedves ismerosnek koszonhetoen mar tisztaban volt az itt letemmel, es mar varta, hogy vegre talakozhassunk. Hihetetlen erzes volt, egy olyan emberrek talalkozni, aki mar tudja, hogy itt vagyok es mintha regi isemroskent fogadna. A tortenetnek itt persze korant sincs vege, ugyanis meg magamhoz sem tertem, amikor egy ujabb magyar jelent meg, ezzel pedig az oromom is megketszerezodott. Ket fantasztikus embert ismerhettem meg, rogton megegyeztunk egy kozos vacsoraban, addig azonban meg rengeteg munkam es feladatom akadt. Az egyik legfontosabb volt ezek kozul, hogy elmentem vert adni, ami mindig jo erzessel tolt el, orulok, ha segithetek. Munkatarsam is velem tartott, de inaba szallt a batorsaga, igy vegul egyedul maradtam a korhazban. Igen boldog voltam, hogy ezzel is az emberek segitsegere lehetek, most mar nem csak otthon, hanem itt is. A nap masik jo hire, hogy reggel megkertem segitonket, hogy talaljon valami megoldast a sutore, mert nem sikerult jo helyet talalni neki. Erre delutanra mar ossze is barkacsolta az uj tartot, el sem akartam hinni. Olyan hihetetlen, hogy ennyire segitokeszek velem szemben, eppen csak kimondtam, hogy mit szeretnek, es maris keszen lett! Most mar tenyleg teljesen otthonos a konyhank, mar szinte semmi sem hianyzik. Az uj hospiaterawal sem volt semmi konfliktusunk, mondjuk igy, stagnal a kapcsolatunk, de megprobalom a leheto legjobbat kihozni a helyzetbol. A problema pedig szerintem az en hozzaallasomban is keresendo, es kulonben is, ki tudja, milyen elozmenyek vezettek a mostani allapotaig. Tovabba pedig, igy kell elfogadni, ahogy van, es azt kell neznem, mit tanulhatok tole!

A vacsora pedig fantasztikusra sikerult, reg ereztem ilyen jol magam. Ket roppant kedves embert ismerhettem meg, akikkel elvezet volt minden egyes perc. Sot, egy kicsit sajnalom, hogy holnap reggel utnak indulnak, de nincs mit tenni. Ket ferfirol van szo, es mindketten emlekeztetnek valakire , ugyan egyikuket nem tudom megfogalmazni kire pontosan, de az erzes megmagyarazhatatlan. A masikukat viszont teljes mertekben tudom, hogy kire emlekeztet, egy otthoni jo baratomra, akivel nagyon reg beszeltem. Egyszeruen most olyan estem volt, mintha itt lett volna koztunk. Egyszeruen mindenben hasonlitott ra, a beszedstilusaban, a szohasznalataban, a gesztikulacioiban. Emellett pedig ket igen ertekes embert ismertem meg, es bizom benne, hogy valamikor a kozeljovoben meg latni fogom oket. Ezuton is koszonom szepen, hogy a „sors”, vagy egy „megbizottja” ide iranyitotta hozzam oket!