Teljesen beköszöntött hozzánk a tavasz, folyamatosan süt a nap, meleg van, ilyenkor az embereknek is még jobb kedvük van, már amennyire lehet még fokozni! A főtér és a sétálóutca természetesen tömve van felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt, mindenki élvezi a jó időt! Ilyenkor a zarándokok is kicsit később érkeznek meg, ami teljesen érthető, ilyen időben szívesen sétál az ember! Amúgy ma is sokan vannak nálunk. Éppen ma reggel gondolkodtam azon, hogy vajon mikor fog jönni ismét magyar zarándok hozzánk, és nem kellett rá sokáig várnom, ugyanis délután ide is ért egy úriember kis hazámból. Sőt! A beszélgetésünk végére kiderült, hogy ugyanabban a városban született, ahol én laktam, és a szülei most is ott élnek. Ugyan ő elkerült a városból, de olykor hazalátogat, és közös ismerősöket is fel tudtunk sorolni! Persze ismét fantasztikus érzés volt a saját nyelvemen beszélni, illetve a magyar vándoroknak mindig kiemelten örülök, ugyanis nincsenek olyan sokan! Este el is mentünk közösen koccintani, így volt alkalmunk egy kicsit beszélgetni is. Egy nagyon aranyos fiatalembert ismerhettem meg, remélem, fogjuk még a kapcsolatot tartani! Olyan érdekes szavakba önteni, hogy itt élek, és itt is akarok maradni. Illetve már önmagában az is, amikor elmesélem a történetem, hogyan kerültem idáig, és milyen egyszerűen ment minden. Tulajdonképpen tényleg magától oldódott meg minden körülmény, ami persze egyértelművé teszi, hogy nekem itt a helyem, és itt kell lennem! Mostanság sokszor elkap az az érzés, amit Cipruson éreztem utoljára. Egyszerűen csak nézem a környezetemet, és mosolyognom kell rajtuk, annyira kedvesnek találom a körülöttem lévőket. Mindenki egyszerűen olyan bájos, és szeretnivaló, hogy az hihetetlen!
Ma segitom is befejezte a szekrényemet, felszerelte rá az ajtót, szóval már az is tökéletes. Most pedig egy könyvespolcot fog készíteni nekem, amiért persze nagyon hálás vagyok! A szobám már tényleg kezd nagyon otthonossá válni, már egy képet is kitettem a falra, amely Gaudi astorgai palotáját ábrázolja, és nem mellékesen segitom fia készítette a képet! Elég híres fényképész; a városban, és a környéken számos kiállításra, és múzeumok anyagához mindig az ő cégük készíti a fotókat.
Ma is kaptunk ajándékot a zarándokoktól, egy tábla csokoládét a csoki múzeumból, még hozzá mandulásat, az egyik kedvencemet! Egy koreai házaspár érezte úgy, hogy hálával tartoznak nekünk, pedig annyira sok mindent nem tettünk értük. Elhagyták a jegygyűrűjüket az egyik szálláson, és a férfinak vissza kellett mennie érte. Mindösszesen a busz menetrendjét adtuk meg nekik, és persze maradhattak még egy éjszakát, és nem is akármilyen környezetben, mert egy kétágyas szobát kaptak! Mondjuk, az nagy kincs a Caminón! Szóval egyszerűen csak tettük a dolgunkat, mégis; az ember ezen az úton a legapróbb dolgokat is megtanulja értékelni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.