Lassan kezdem megszokni az új napirendemet, ám őszintén szólva egyáltalán nem esik nehezemre. Délelőtt már tíz órára kész vagyunk, igaz, hogy tizenegykor kell kinyitni, de akkor is van egy teljes órám, amit persze most munkára fordítok. Majd a recepción töltöm az időt, amikor is megpróbálok minden üzenetre válaszolni, több-kevesebb sikerrel, illetve spanyolul tanulok. Munkatarsam érkezése után pedig elvonulhatok a szobámba, ami azt jelenti, hogy folytathatom a munkámat! És ha ennyi szabadidő sem lenne elég, akkor örömmel jelenthetem be, hogy este kilenc körül pedig elmehetek „pihenni”!
Ma viszonylag sok zarándok alszik nálunk, ugyan akadnak köztük furcsák is, de nagyon kedves emberekkel is találkoztam. A legjobban a szívembe egy francia úriember lopta be magát, aki végül gitározott is a recepción. Még hozzá egy magyar dalt, aminek talán Ohio a címe. Emlékszem, még amikor táborozni mentünk az általános iskolával akkor énekeltük a tábortűz mellett ülve, milyen rég is volt! Mindenestre nagyon jó volt ismét hallani, persze vicces volt egy francia szájából, de így is annyi minden eszembe jutott róla! Persze főként a gyerekkorom, és az iskolás évek, milyen régen is gondoltam ezekre! Sajnos nagyon sok mindenre nem emlékszem a fiatalságomból, bár biztos megvannak arra is a módszerek, hogy mindezeket felidézzük, a legfontosabb dolgok mégis élénken élnek az emlékezetemben. Olyan furcsa, hogyan is történnek a dolgok az ember életében! Biztos vagyok abban, hogy mindaz, ami eddig velem történt nem volt hiábavaló; minden, amin keresztülmentem szükséges volt ahhoz, hogy ezzel a felfogással most itt lehessek. És tudjam, milyen hibákat nem szabad elkövetnem. Persze az összes akadályt és nehézséget nem tudom áthidalni, de már annyi mindent megtanított számomra az élet. Amely leckét pedig eddig nem tudtam elsajátítani, annak is eljön az ideje! Ami a legfontosabb, hogy mindaz, amit megtapasztaltam, valódi tudássá váljon bennem, és így az épülésemet szolgálja! Tisztában vagyok azzal, milyen hibákat követtem el a múltban, és eléggé felnőttem ahhoz, hogy ugyanazokat ne kövessem el még egyszer! Ugyanis tudom azt is, hogy addig leszek itt boldog, amíg hasznosítani tudom mindazt, amit az elmúlt évekből megtanultam!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.