Életembe először egészen Észak-Spanyolországba látogattam, igaz a tengerig most sem jutottam el, de már nem sok hiányzott addig! Reggel ugyan hamar kész lettem a munkámmal, útnak indulni mégis csak későn tudtunk, így sajnos csak gyors városnézésre maradt idő Oviedoban. Mielőtt oda mentünk volna megálltunk munkatarsam feleségénél, akit már ismertem Leónból, illetve az elkövetkező időm nagy részét vele együtt fogom eltölteni. Eddig is sejtettem, hogy jó barátnők leszünk, de most már aztán tényleg teljesen biztos vagyok benne! Olyan aranyos volt, főzött nekünk ebédet, így anyukáméknak is nagy élményben lehetett részük. Ha az ember elmegy nyaralni, viszonylag ritkán invitálják be egy helyi házba, és kínálják meg otthoni koszttal! Szóval tényleg igen autentikus ebédben volt részünk egy spanyol nő otthonában, ahol olyan helyi jellegzetességet készített számunkra, amit a saját édesanyjának szokott főzni! Majd a közeli Oviedoba látogattunk, de egyáltalán már az idáig vezető út is magával ragadó volt, gyönyörű tájjal, hatalmas hegyekkel. Mintha egy másik világba csöppent volna az ember! Éppen segitomnek meséltem, hogy az elmúlt három napban mindig Spanyolország egy másik arcát ismerhettük meg, és mennyi mindent nem láttam még! Bár mondjuk az már egyértelműen kiderült a többiek számára is, hogy én teljesen beleszerelmesedtem ebbe az országba, és a hátralevő életemet is itt képzelem el, mindenki nagy örömére! Mégis akkor voltam a legboldogabb, amikor az anyukám is közölte velem, hogy nem csodálkozik azon, hogy nem kívánkozom haza!

Szóval Oviedo is gyönyörű, bár nekem egy kicsit túlságosan nagy, személy szerint a kisebb városokat szeretem! De emellett teli van látnivalókkal, és az ott töltött két óra alatt persze nem sikerült mindent felfedezni! De ez egy olyan város, ahova érdemes visszatérni egy pár napra, így legalább kaptam egy általános képet róla. Hazaérkezésünk után anyumák végre találkozhattak a főnökömmel, aki nekik is nagyon szimpatikus volt; bár ebben tényleg semmi meglepő nincsen. Egyszerűen fantasztikus ember, mindig mindenkinek segít, amiben csak tud, és nagyon jóindulatú, ráadásul annyira jó kisugárzása van, hogy csak úgy árad belőle a jóság. Este pedig a kedvenc helyemre mentünk el búcsúvacsorára, ahol persze azért tudatosult bennem, hogy nem sokára ismét „egyedül”, a családtagjaim nélkül leszek. Abba is belegondoltam, hogy mi hiányzik otthonról, és sajnos elég elkeserítő, hogy nem túl sok minden. Egy jó kis borfesztiválra már elmennék, de erre nem lesz alkalmam, illetve persze csak utána kellene néznem, hogy itt mikor van. Bár az a fesztivál, ami Logronoban volt nem nyerte el a tetszésem, egy kissé más stílusa volt, mint mondjuk a Budai Várban! Mindenki eléggé ittas állapotban ténferget az utcán, és kannából itták a bort. Én nem pont erre lennék kíváncsi, hanem egy színvonalas borkóstolásra! De kénytelen leszek utána járni, hogy erre itt hol van lehetőségem, mert emiatt mégsem mehetek haza!