Una hospitalera en Astorga

Igen eseménydús napokon vagyok túl, megpróbálom összefoglalni, remélem semmit sem fogok elfelejteni! Egy rossz hírem van csupán, ugyanis a munkatársam még mindig nem érkezett meg, nekem már erős kétségeim vannak arról, hogy egyáltalán érdemes-e még várni rá! Illetve segitom tegnap egy kicsit felmérgesített, mert megígérte, hogy jönni fog kettő óra magasságában, hogy én elmehessek tapast kóstolni, de ő sem érkezett meg. Pedig fél órával korábban közölte, hogy mindjárt itt lesz. Persze mostanra el is felejtettem mindezt, már csak azért is, mert tegnap este is el tudtam menni, illetve már ma is napközben, illetve este ismét lesz szabadidőm. Szóval mindösszesen ennyi rossz dolog történt velem, de mindezt feledtette az a rengeteg jó, amit kaptam. Először is masik segitom elkészítette a szekrényemet, már fent is van a szobámban! Hihetetlen gyorsasággal barkácsolta össze nekem, el sem akartam hinni, hogy kész is lett vele. Így már tényleg kezd egyre otthonosabb lenni a szobám!

Tegnap ismét sok zarándok érkezett, és egyszerűen mindannyian olyan aranyosak voltak, hogy el sem akartam hinni! Például volt egy amerikai úriember, aki Budapesten él, és angolt oktat, illetve zongorázni tanítja a fiatalokat. Sokat tudtunk beszélgetni, illetve tényleg segítségre szorul, mert elvesztette a mobilját, de Leonban megtalálták, viszont valahogy meg kell oldani, hogy eljusson hozzá a telefon. Amiben tudok, persze segítek, végső esetben én jövő héten úgyis megyek Leonba, tehát magammal tudom hozni, az anyukámék pedig akár haza is vihetik, így ugyan Magyarországon, de meglesz a mobilja. Illetve két lány is tőlünk kezdte meg a Caminot, akik nagyon igényelték a segítségemet, persze amiben csak tudtam a rendelkezésükre álltam. Egyikükkel annyira összebarátkoztam, hogy este együtt mentünk el pinchost kóstolni. Három különböző helyen voltunk, és mindenhol isteni tapast kaptunk! Közben még Joselinékkal is találkoztunk, és velük is koccintottunk. Amúgy nagyon érdekes lány Sara, aki amúgy szlovén, de élt Portugáliában és Macedóniában. Most pedig azért jött a Caminora, mert etnográfiát tanul, és a diplomamunkáját egy spanyol falucskáról szeretné írni, amely önellátóan tartja fent magát. Ezen azt kell érteni, hogy a lakók maguk termelik meg az élelmiszerüket, és minden szükségletükről gondoskodnak. Annyi érdekes emberrel lehet itt találkozni, hogy az tényleg hihetetlen. Éppen most regisztráltam egy hatvanhat éves dán úriembert, aki otthonából indult útnak, ami azt jelenti, hogy 4500 kilométert tesz meg Santiagóig. A tegnaphoz visszatérve mikor visszaértünk az alberguebe, még dolgoztam egy kicsit, majd segitommel mentünk a Los Hornosba, ugyanis félretettek nekünk egy kis tapast. Nem véletlenül az a kedvenc helyem, náluk volt a legfinomabb a pinchos! Elég nagy a kísértés, hogy ma is menjek zárás után, de mostanra nagyon elfáradtam. Tegnap hajnal fél egykor értem haza, és miután át kellett térnünk a nyári időszámításra, így öt órát aludtam, meg ugye az a pár pohár bor, amit meg ittunk sem könnyítette meg a helyzetem. De mostanra tényleg elfáradtam, már csak azért is, mert ma is hihetetlen sokan vannak, én pedig egyedül dolgozom. Ugyan segitom volt itt, míg én elmentem tapasozni, de ettől függetlenül mindent egyedül kell megcsinálnom! Szóval már nagyon várom, hogy jöjjön a masik munkatarsam, és pihenhessek egy kicsit. Az elmúlt két napban a munkáimmal egyáltalán nem tudtam haladni, mondjuk azzal tisztában vagyok, hogy míg anyukámék itt lesznek biztos egy percet sem fogok munkával tölteni!

A sok munka mellett pedig folyamatosan olyan sok jót kapok a zarándokoktól! Annál szebb érzést tényleg nem tudunk elképzelni, mint amikor arról mesélnek, hogy milyen sokat jelentek nekik. Amikor azt ecsetelik, hogy úgy érzik, egy barátjuknál vannak vendégségben, vagy mintha haza mennének! Tehát ennél nagyobb örömet nem kívánhatnék magamnak! Tegnap az egyik hölgy itt ült a recepción, és nézte, hogyan búcsúzkodnak tőlem, majd meg is jegyezte, hogy mennyire szeretnek itt engem! De nem is ez a legfontosabb, hanem látni a mosolyt az emberek arcán, és a csillogást a szemükben!