Una hospitalera en Astorga

Reggel teljesen egyedül voltam, a takaritono sem jött dolgozni, ugyanis szegény nagyon beteg; valószínű holnap sem fog jönni! Bár igazság szerint ma megint kevesen alszanak nálunk, úgyhogy nincs is szükség a segítségére. Ismerosommel jól elbeszélgettünk, olyan kedves volt, felajánlotta, hogy segít; persze nem fogadtam el. Így is annyira gyorsan készen lettem, hogy még egy órára le is tudtam pihenni nyitás előtt. Mit ne mondjak, rám is fért; sajnos nem ébredtem a legfrissebben; az is igaz, hogy öt órát aludtam, tehát érthető, hogy fáradtabb voltam. Éppen ezért ma este nem is megyek sehova, bár igen nagy volt a kísértés. Ugye még mindig tart a farsang, és éjjel a téren zenés mulatság lesz, de az biztos, hogy nélkülem. Délután megnéztem a felvonulást, ami tényleg fantasztikus volt. Mondták már előtte is, hogy nagyon sokan részt vesznek rajta, mégis lenyűgöző volt a jelmezekbe öltözött tömeg látványa. Igen kreatívak voltak a csapatok, a legkülönfélébb öltözetbe jelentek meg, a mesehősöktől kezdve, a római harcosokon keresztül egészen a kalózokig tényleg minden megtalálható volt. Hihetetlen sok gyerek öltözött be, és ami még ennél is furcsább volt, hogy rengeteg „beteg”, mozgássérült, vagy valamilyen fogyatékossággal élő felnőtt is ugyanígy tett. Szájtátva bámultam a felvonulást, sajnos fényképet viszont nem tudtam róla készíteni. Az viszont biztos, hogy a helyiek kreativitásával nincs probléma, ezt ma, illetve tegnap a farsangi bulin is bebizonyították. A tegnapi napról pedig elfelejtettem írni, hogy Rodolfótól is kaptam ajándékot. Róla annyit kell tudni, hogy a mellettünk lévő otthonban lakik, és teljesen ágyhoz van kötve, annyira beteg. Azt nem tudom pontosan, hogy mi baja van, az azonban biztos, hogy „tolóágyon” – létezik egyáltalán ez a szó? – szokták körbevinni a városban. Szóval nem tolókocsin, hanem egy ágyon, gondolom, ülni sem tud. A lényeg, hogy valamelyik nap a tortilláról beszélgettünk, és tanácsolt egy helyet, ahol nagyon finom, erről mi magunk is megbizonyosodtunk. Erre tegnap, hozott nekem ajándékba egy szeletet, amin nem is tudom elmondani, mennyire meglepődtem. Mindenesetre hihetetlenül kedves volt tőle, majd én is szeretnék neki valamivel kedveskedni, csak még ki kell találnom, hogy mivel. A mai nap viszonylag nyugalomba telt el, dolgoznom nem kellett sokat, de nagyon furcsa volt, hogy nem tudtam kihez szólni. A zarándokokkal most is nagyon jól elbeszélgettem, de baratnom hiányát egyértelműen érzem! Viszont Pacoval találkoztunk össze az albergue előtt, egy darabig együtt mentünk, és végre egy pár fontos dolgot meg tudtam kérdezni tőle. Egyrészt, hogyan tudok itt nyelvvizsgát tenni, illetve, hogy milyen tanfolyamokra tudok beiratkozni. A nyelviskolában láttam ugyanis, hogy többféle tanfolyam közül lehet választani, és van turisztikai is, ami éppen nekem való lenne! A nyelvvizsgára pedig ő egyértelműen fel tudna készíteni. Természetesen azt mondta, hogy mindennek utána néz, és hétfőn megbeszéljük a részleteket, már alig várom!