Una hospitalera en Astorga

Ma nagyon időben végeztem, ami annak is volt köszönhető, hogy kewes zarándok alszik nálunk. Egy koreai hölgy, aki ismét jó például szolgál, hogy a koreaiak nem feltétlen beszélnek igazán angolul, viszont igen lelkesen tudnak bólogatni. Egy spanyol és egy olasz úr is nálunk tolti az éjszakát. Az olasz férfi miatt egy kicsit lelkiismeret fordulásom van, mert amikor ő megérkezett rögtön megismert, ugyanis decemberben is járt nálunk. Nekem sajnos fogalmam sincs, hogy ki is volt ő, mikor aludt nálunk; tulajdonképpen semmi emlékem nincs róla. Persze nem emlékezhetek mindenkire, de hogy ennyire elfelejtsek valakit, az tényleg érdekes. Bár mondjuk, akkor biztos nem beszélgettünk túl sokat! Neki azért mégis könnyebb lehet a fejében tartani a hospitalerakat, meg az albergueket. Mindettől függetlenül nagyon aranyosak voltak mindketten, annyira sokat azért most sem beszélgettünk. Vicces, amikor megpróbálnak velem olaszul beszélgetni, mert bármennyire is hasonló a két nyelv, azért nekem okoz némi nehézséget; sokszor még a spanyol is. A zarándok pedig mindig megpróbálta elkezdeni a mondanivalóját spanyolul, aztán megfeledkezett magáról, és a végére teljesen olaszul beszélt hozzám.

Meglátogatott minket Javier, vagyis inkább segitomhoz jött, de természetesen én is találkoztam vele. Ők jó barátok, egyszer közösen mentünk el egy közeli falucskába ponchót venni; ahol végül megnézhettem, hogyan készítik a szövőgéppel a takarókat. Szóval innen ismerem, és barátokként köszöntöttük egymást, aztán egy kávéra is meginvitált, de azt majd inkább máskor akarom elfogyasztani, amikor mindannyian ráérünk. A beszélgetés közben kiderült, hogy a nagybátyja építi most az alberguetől nem messze az új szállodát. Ez egy felettébb fontos információ, ugyanis már gondolkodtam rajta, hogy ki építheti, meg hasonlók. Viszonylag nagy hotel, ami júniusban lesz kész. Szívesen eltöltenék ott némi időt, akár, mint gyakornok, akár mint részmunkaidős dolgozó. Már csak ezért is lényeges, hogy még valamilyen szinten ismerős is fogja üzemeltetni. Aztán meglátjuk mi lesz ebből egyáltalán, mert amit most csinálok, azt semmiképpen nem szeretném abbahagyni. Egyelőre így csak olyan dolog érdekelne, ami mellett folytathatom ezt a munkát. És ki tudja mi lesz még júniusig! Mindenesetre igen hasznos információ!

Ma teljesen elvesztem a receptek között. Munkatarsam hagyott itt nekem garnélarákot, és gondoltam, hátha találok valami érdekes elkészítési módot. Sajnos, amikor elkezdek a receptek között keresgélni, mindig ez a vége, mint most is. Úgy két órát töltöttem el mindezzel, és annyi jó ötletem lett! Csak ilyenkor az a baj, hogy legszívesebben már most nekiállnék és főznék, de most az elkövetkező egy hónapra bőven találtam újdonságokat. És nem sokára ismét kedd lesz, azaz megyek a szokásos zöldség – gyümölcs beszerző körutamra; és ismét meglepem magam valami új fajta olívabogyóval is!