Una hospitalera en Astorga

A kedd szinte mindig a hét legjobb, és egyben a leggyorsabb napja. A szokásos munka után mindig a piacra megyek, ahol megveszem az egy hétre elegendő zöldség és gyümölcs mennyiségemet, de természetesen mindig túlzásba esek. De egyszerűen olyan szép és hívogató minden, hogy nagyon nehéz ellenállni! Mindig ugyanoda megyünk vásárolni, így már ott is barátként kezelnek, ami persze még jobb érzés! Most minden héten más fajta olívabogyókat próbálok ki, mert van egy stand, ahol úgy harmincféle közül lehet válogatni. Eddigi kedvencem, a fokhagymás, borsos zöld olíva; de hol van még a vége! Viszont hihetetlen jó érzés, hogy kinyitom a hűtőt, és öt különböző fajtából választhatok!

A piac után segítettem egy kicsit főzni, a mai menü burgonyapüré volt mazsolás – tejszínes sült póréhagymával. Olyan furcsa, néha annyira jókat tud kitalálni, máskor meg csak úgy mindent egybeönt, és a végeredmény nem minden esetben a legjobb. A lényeg, hogy ez istenire sikerült. Az elmúlt három hétben mindig készített valami ennivalót a meditációra, igazság szerint az összes ízlett. Először sárgarépás, gyömbéres burgonyalevest főzött, amit még egyszer meg akar ismételni, míg itt lesz. A második héten padlizsános zöldségragut kreált, amivel annyi probléma akadt, hogy egy nagyon kicsi szalonnát is tett bele, Malen pedig vegetáriánus. Munkatarsam meg elfelejtette, hogy bele tette, és egyszer csak szegény Malen ráharapott egy darabra. A végén persze jót derültünk rajta, de abban a pillanatban nem volt azért olyan vicces! A meditáció végén mindig együtt ebédelünk, Lodge kever salátát, illetve gyümölcsöt, vagy éppen, ami akad. A mai ebéd nagyon gazdag volt, mindenki hozott valamit, szinte alig bírtuk megenni. A meditáció pedig különösen jó volt. Egyrészt azért, mert viszonylag sokan, heten voltunk; másrészt Malen és Lodge is énekelt egy kicsit. Végezetül pedig még Lodge gitározott Jose dob kíséretében. Munkatarsamnak ez volt az utolsó meditációja, és igazság szerint sajnálom, hogy nem lesz ott többször, mert részben neki is köszönhetem, hogy én is jártam. Igaz én mutattam be Lodgenak, mert mi a belga lannyal már voltunk, de egyedül lehet nem mentem volna, bár most már ilyen jellegű problémám nem lesz. Annyira feltölti az embert a fél órás néma csend, és ez pedig olyan hihetetlen!

Spanyolon ismét egy új lány jelent meg, igaz ő itt él a családjával, tehát nem teljesen az alapoktól kell kezdeni vele is. David is ismét elkezdett járni az órára, mert beiratkozott vezetői tanfolyamra, és emiatt egy pár alkalmat kihagyott. Olyan hihetetlen, de észre is venni rajta, az utóbbi két napban alig tudott összefüggő mondatban beszélni. Megértette magát, de tőszavakkal, és nem kerek mondatokkal.

Ahhoz képest, hogy az utóbbi napokban milyen kevesen aludtak itt, ma egesz sok zarándok van nálunk! Nem tudom, hogy mi történhetett, hogy ennyien egyszerre érkeztek ide, de örülök neki! Jobban szeretem, ha van élet az albergueben, és szerencsére most is nagyon aranyosak a zarándokok. Igaz, azért akadt olyan is, aki első látásra nem volt túl szimpatikus, de vele is közös nevezőre jutottunk! Holnap reggel pedig kávéval fognak lent a konyhában várni, úgyhogy nem szabad elaludnom!