Az utóbbi napok legjobb hírét kaptam meg ma, ugyanis kiderült, hogy a jó barátomnak nincs nagy baja. Egy elég kellemetlen vizsgálaton kellett keresztül esnie, de szerencsére megnyugtató eredményeket kapott, így valószínűleg a hétvégén már otthon is lesz. Remélem azért a kórházban töltött idő alatt azért végig gondolt egy pár dolgot; például mi az, ami fontos, és mi az, ami kevésbé! Bár természetesen mindenkinek más jelenti a boldogságot. Van, aki már a harmadik házát építi fel, mert nem tudja mire költeni a pénzét, míg másoknak nincs fedél a fejük felett. Sokszor úgy sajnálom, hogy azok az emberek, akiknek megadatik a lehetőségük arra, hogy segítsenek másoknak, miért gondolkodnak oly önző módon. Persze tudom, hogy nagy részük megdolgozik mindenért, és nem is sajnálom tőlük. Csak sokszor látok olyan embereket, akik annyi jót tudnának tenni, mégsem jut eszükbe. De ilyen sajnos a mi kis világunk, ahol a pénz irányítja az emberek gondolkodását, és sajnálatos módon olykor, bármit megtesznek érte, akár saját családjukon is átgázolnak. Szerintem, akkor kezd kialakulni a legnagyobb probléma, ha az ember azt gondolja, hogy majd akkor lesz boldog, ha lesz pénze, pedig a boldogság nem függ az anyagiaktól. Erre sokan azt szokták mondani, hogy akkor teljesen más dolgokat tehet meg az ember, elmehet nyaralni, vehet magának egy házat, kocsit, és még sorolhatnám. Ezzel nincsen semmi probléma, viszont nem szabad kizárólagosan azt képzelni, hogy ha mindezeket megszerezzük, akkor már is teljes lesz az örömünk! Sőt, a legtöbb esetben nem! Mert ha van is pénze az embernek, mit sem ér az igazi értékek nélkül! Ilyen a család, a szeretet, a barátok, és a nyugalom is. Hiába van hatalmas háza az embernek, ahova luxusautóval jár haza, ha nem várja otthon soha senki; vagy éppen egy olyan partner, akitől szíve szerint menekülne! Ezek az értékek kezdenek lassan feledésbe merülni, és sokak szeme előtt csakis a pénz hatalma lebeg. Ilyenkor azt gondolom, hogy mennyivel jobb azoknak az embereknek, akiknek nincs pénzük, mert elkezdenek az igazi értékekre koncentrálni; azokat értékelik, és nem ragaszkodnak görcsösen a pénzhez.
Ma a meditáción valahogy szóba került a háború, hogy akkor hogyan éltek az emberek. Hihetetlen, hogy milyenek vagyunk amúgy! Amikor baj van, éhínség, és egyáltalán háború, akkor összetartanak az emberek, megbecsülnek minden egyes falatot, minden korty vizet. A háborúban az emberek egyenlőek valamilyen szinten, nem fontos kinek mennyi pénze van, mert mindenki ugyanazon a megpróbáltatásokon megy keresztül. És amint, a helyzet javulna, máris egymás ellen fordulunk, mindenki csakis a saját érdekeit nézi. Ami pedig ennél is szomorúbb, hogy észre sem vesszük mindezt!
Ismét új tanuló érkezett a spanyol órára, most egy kínai férfi, aki tényleg nem beszél szinte egy szót sem semmilyen más nyelven a sajátján kívül. Mindenestre nem irigylem, elég nehéz így beilleszkednie ebbe a környezetbe! Kíváncsi vagyok nála Paco mekkora változást tud elérni!
Hihetetlenül sok német alszik ma nálunk; igaz ebből ketten már tegnap is itt voltak nálunk! Amúgy nagyon aranyosak, de ez a német nyelv annyira távol áll tőlem. Hallottam ma, amikor munkatarsam beszélgetett velük, és egyszerűen bántja a fülemet, olyan éles, és feszes, nélkülöz mindenféle dallamosságot; legalábbis az én fülemnek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.