Magunkra maradtunk hárman, a mi kis családunkban, igaz csak rövid időre; ugyanis ma éjjel egy igazi családtagom fog megérkezni Astorgába. Még mindig alig tudom elhinni, hogy találkozni fogunk; mert már több, mint kilenc hónapja nem láttuk egymást. Egyszerűen felemelő érzés lesz a buszpályaudvarra mennem, annak ellenére, hogy mindezt hajnalban kell megtennem. De így legalább bőven lesz időnk beszélgetni, annyi mesélnivalóm van! Nehéz lesz összefoglalni az itt töltött időt, igazából szavakba sem lehet önteni. Főleg az elmúlt időszak tartogatott érdekes fordulatokat számomra, sok mindenre rá kellett ébrednem saját magammal kapcsolatban, és még igen hosszú út áll előttem. De az iránnyal tisztában vagyok, sőt! Ezen héten olyan érzésem támadt, mintha a sorsom teljesen világos lenne előttem; vagy legalábbis az, ahogyan el tudnám képzelni. Másfelől pedig egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy méltó lennék minderre. Nehéz elfogadnom, hogy mindezt talán én is megérdemelhetem. Tisztán látom magam előtt ennek az útnak a bukatóit, és most már csak rajtam múlik, hogy végigmegyek-e rajta, vagy hagyom, hogy az álmom semmivé váljon. Azt is tudom, hogy első lépésként türelmesnek kell lennem, mert érdemes; ugyanis van mire várnom. Mindeközben pedig a legfontosabbat kell megtennem, méghozzá kibékülnöm önmagammal. Megbocsájtanom mindazt magamnak, ami a szívemet nyomja; ami ugyan nem lesz egyszerű, de mindent meg kell próbálnom ennek érdekében. Mindehhez, egy újabb Caminonál tökéletesebb kezdést el sem tudnék képzelni. Bőven lesz időm végiggondolni az életemet, a tetteimet, a körülményeket, és persze a jövőmet! Már alig várom, hogy útra keljek!
Persze azt is várom, hogy ezt a csodás világot megmutassam a szerettemnek, elkalauzoljam erre az útra, ami hihetetlen meglepetéseket tartogat. Biztos vagyok benne, hogy ő is át fogja érezni mindazt a szeretetet, ami körbejárja az alberguenket! Mert mindaz, amit itt kaphat az ember tényleg magával ragadó! Nap, mint nap emberek halmoznak el minket a mosolyukkal, a hálájukkal, és a kedvességükkel. Arról a rengeteg meglepetésről pedig még említést sem tettem, amit nekünk adnak. Persze itt nem nagy ajándékokra kell gondolni! Csupán egy levélre Amerikából, egy képeslapra pár száz kilométerről, vagy éppen egy csomagra Japánból! Összességében valóban kivételes embereket ismerhettem itt meg, és annyi fantasztikus élményben lehetett részem, hogy nehezen tudom szavakba önteni! Annyi mindent tanultam meg az itt töltött idő alatt, hogy néha én is nehezen hiszem el. És mennyi mindent fogok még a jövőben! Máris új tervem van; az egyik itt dolgozó hospitalero felhívta a figyelmem egy lehetőségre. Különböző biofarmokra lehet menni önkéntes munkát végezni, szállásért és ellátásért cserébe. Álmomban, a kertemben a saját zöldségeimet termesztem, mindezzel csak az a probléma, hogy nincsen semmi tapasztalatom mindehhez. Nem tudok sok mindent a mezőgazdaságról, habár gondolom, hogy egy veteményes kert azért nem igényel olyan hatalmas tudást. Egy biofarmon megtanulni mindezt azonban kivételes lehetőségnek tűnik, legalábbis számomra. Már csak ezért is, most úgy tervezem, hogy tavasszal két hétre „vakációra” megyek és talán nyáron már a saját zöldségeimből főzhetek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.