Una hospitalera en Astorga

A mai napomat nem feltétlenül kívánom mindenkinek, vagyis ez éppen attól függ, hogy melyik részét illetően. Már a reggel is kettőséggel kezdődött, egyrészt a konyhában elképesztő rendetlenség várt, másrészt pedig munkatarsammal nagyon jól eltöltöttük az időt. Imádom, hogy vele aztán mindig lehet viccelődni, így persze sokkal gyorsabban elszáll az idő. Nagyon fog hiányozni, ha nem lesz itt velem, bár az még rettentő messze van! A munkaba állás pedig nehézkesen indult, vagyis inkább zaklatottan.  Az az igazság, hogy nagyon nem szeretem, ha már reggel tízkor ott állnak az ajtóban a zarándokok. Annyit kell tudni a napi programomról, hogy reggel hétkor reggelizem, majd takarítunk, és tizenegykor nekem a recepción kell lenni, nagyjából háromig, de az is lehet, hogy négyig. Ezért nyitás előtt mindig eszem egy kicsit, hogy ne haljak éhen háromig, és egyszerűen nem tudok nyugodtan enni úgy, hogy tudom, hogy rám várnak a zarándokok. Igaz azt is tudom, hogy csak tizenegykor nyithatom ki az ajtót, mert a takarítás sincs teljesen készen. Ma pedig már a recepción vártak rám húsz perccel nyitás előtt, ami egy kissé feszültté tett, de hamar túl emelkedtem rajta. Az uj hospitalerowal dolgoztam együtt, ami olykor elég nehézkes. Hihetetlenül sokat beszél, attól függetlenül, hogy éppen mennyien várnak az ágyukra. Ezt nehéz megszoknom, bármennyire is szeretném. Én mindig gyorsan mindenkinek helyet szeretnék adni, hogy mindenki nyugodtan pihenhessen, és ne a sorára kelljen várnia. Pedig hozzá kell szoknom, mert az elkövetkező pár napban wele leszek beosztva, míg a masik hospitalero az új munkatárssal fog dolgozni, aki ma érkezett. Na, őt aztán tényleg nem irigylem! Ugyan nem ismerem, de nekem egy kissé furcsának tűnik, az biztos, hogy nem leszünk nagy barátnők. Utána már a legutobbi is más szemmel nézem, hozzá képest ő egy főnyeremény. Szóval munkatarsam nagyon önfeláldozó, és elvállalta, hogy majd ő fog dolgozni az új hölggyel.  Az albergue amúgy ma teljesen megtelt, a kicsi alberguet is használtaba kellett venni, ami ugye azt jelenti, hogy rengetegen voltak. Ennek megfelelően a munkánk is erőn felüli volt, egész nap rohangáltunk, mindenkinek volt valami kérdése, és mindig beszélt hozzánk valaki, egy percre sem volt nyugtunk. Úgy mentem ebédelni, hogy csak fél óra csöndre vágyom, legalább addig, hadd legyek egy kicsit egyedül, a munkatársaim, és mindenki nélkül. Hihetetlenül igényeltem ezt a nyugalmat! És akkor mindezek után a rengeteg jó hírt is közölnöm kell, mert persze az sem hiányozhat a napomból. Talán a legfantasztikusabb, hogy az egyik magyar hölgy itt maradt, és megmasszírozott a szobámba. Érdekes, hogy nem rég ez a  masszázs volt minden kívánságom, és máris meg is kaptam. Azért hozzáteszem, hogy minden nap tudnám élvezni! Amúgy pedig a hölgy személyisége is magával ragadó volt, akire tényleg bármikor számíthatok. Különleges energiákat tud adni a kezével, amit én és munkatarsam is megtapasztalhatott. Az első meglepetésem egy négy fős baráti társaság volt, akikről kiderült, hogy magyarok! El sem akartam hinni, hogy ismét honfitársaimmal találkozhatom, mire rögtön foglaltak szobát másik négy magyarnak is. Végül összesen kilenc magyar töltötte nálunk az estét, ami tényleg magával ragadó. Az egyik csapattal egy pólót kaptam ajándékba, amit annak az embernek szántak, aki először lesz különleges számukra! Ismét elámultam, hogy ekkora megtiszteltetés ért. Sajnos csak keveset tudtunk beszélgetni, de holnap reggel együtt fogunk kávézni, és elbúcsúzni egymástól! Illetve még egy fontos meglepetés történt velem. Egy fiú, aki januárban járt nálunk visszatért a Caminóra, igaz most kocsival, és bejött meglátogatni. Végigjárja ismét Szent Jakab útját, igaz most más módon, és a számára fontos embereket keresi fel. Örülök neki, hogy én is ezek közé tartozhatok. Illetve még egy meglepetés ért! Egy közösségi oldalról kaptam egy levelet, egy magyar hospitalerotól, aki zarándokoktól hallott felőlem, és így talált meg. Ő Santiagóban dolgozik, és mivel én nem sokára úgyis oda megyek, bízom benne, hogy fogunk tudni találkozni! Már nagyon várom, hogy útnak induljak a Caminó végállomása felé!