Una hospitalera en Astorga

Az elmúlt két napban ismét hihetetlenül sok munkánk akadt, ráadásul munkatarsamnak is el kellett ismét mennie, így aztán végképp nem unatkoztunk. Ugyan az uj hospitalero  megérkezett a tegnapi nap folyamán, de igazából csak ma állt munkába. Azért én mégis csak a regiwel szeretek együtt dolgozni, mert tökéletes összhangban végezzük a dolgunkat. Én gyorsan felvezetem a zarándokokat, ő megmutatja a szobákat, és mindenki végzi a dolgát. Mig az ujjal persze még össze kell szoknunk, de az mindenképpen igaz, hogy ő már egy idősebb úriember, aki egy kissé lassabb tempóban dolgozik. Azért végül persze mindenki megkapta az ágyát, azzal együtt, hogy rengetegen érkeztek ma is. Továbbra is könnyen össze lehet foglalni a mostani zarándokokkal való kapcsolatot, ugyanis nagyon nehéz mélyebb viszonyba bocsátkozni. Egyszerűen arra van idő, hogy az ember gyorsan regisztráljon, megmutassa az ágyat, a lehető legrövidebb idő alatt elhadarja a tudnivalókat, és szaladjon a dolgára. De mindenképpen kiemelném, hogy mindezt a lehető legjobb módon próbáljuk végezni! Mindenkit most is teával és széles mosollyal várunk!
A tegnap délután meglepetése egy magyar hölgy volt, aki két napot töltött nálunk, mert eléggé tönkrement a lába. Igazán bájos, és kedves hölgy, akivel együtt ebédeltünk, illetve borozni is elmentünk. De ami a legmeghatóbb, hogy különleges ajándékot kaptam tőle, egy nyakláncot, amit a rokona készített, és azért hozta el a Caminora, hogy egy számára kiemelkedő embernek adja oda. Ismét büszke voltam, hogy rám gondolt, és ilyenkor meg inkább szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi szeretetet kapok ezektől az emberektől. A spanyol órám után a főtéren találkoztunk, ahol három másik magyarral futottunk össze, akik a másik albergueben aludtak. Lassan már tényleg el sem akartam hinni mennyi magyar járja Szent Jakab útját. Mindez még a tegnapi napom része volt, ehhez képest a mai még különlegesebb, ugyanis, ma négy magyar alszik nálunk. Egyiküket ugye ismertem, mert második estéjét tölti nálunk, de ezen felül egy házaspár és egy hölgy is itt szállt meg. Mindig hihetetlenül jó érzés, ha magyarul társaloghatok, hát még, ha különleges emberekkel is beszélhetek. A mai házaspár ismét kiemelkedő volt, akik nagyon belopták magukat a szívembe. A velük eltöltött idő alatt a saját dolgaimat is át tudtam gondolni. Például, hogy mennyire szerencsés lehetek, hogy itt tölthetem az időmet, és másrészt milyen fantasztikus helyzetben vagyok, hogy lehetőségem adódott megtenni mindezt. Megadatott, hogy ott hagyjam az életemet, egy sokkal nemesebb cél érdekében, egy olyan célért, amiben a saját boldogságomat találhatom meg. Elgondolkodtató, mennyi mindenről kell lemondania az embernek azért, hogy igazán boldog legyen. Vagyis inkább mennyi feleslegtől kell megszabadulnia, amit azelőtt fontosnak gondolt. És ha mindettől megvált, akkor megkapja az igazi ajándékokat az élettől. Sokkal nemesebbeket, mint amire valaha is számított, és mindig a legváratlanabb pillanatokban.
A munkatarsammal való beszélgetés mindig valamilyen új részletre híja fel a figyelmemet. Miközben jó tanácsokkal látom el, magamat is jobban kiismerem, és ráébredek, hogy mindez saját magamnak is szól. Az egyik legfontosabb, hogy nem szabad mindig minden miatt aggódni! Szerencsére én ezt a szokásomat már nagyrészt elfelejtettem, de tudom milyen az, amikor azt képzeljük, hogy minden a mi hibánkból történik. Szegénykém viszont sokszor felesleges dolgokon rágja magát, és ezzel a saját napját rontja el. A másik lényeges kérdés, ami ezzel részben összefüggésben van, hogy az emberek egy része mindig keres valami problémát magának. Egyszerűen annyira tökéletes az élete, hogy muszáj valami gondot találnia, akár az egészségével, akár a társával kapcsolatban. Pedig mennyivel könnyebb lenne, egyszerűen csak kiélvezni a nap minden egyes percét, aggódás és problémák nélkül. Én megpróbálok így tenni. Élek a saját kis világomban, amelyet a teljes szeretet lengi át. Nem nézek tévét, nem olvasok a politikáról, és az élet problémáiról. Ezzel persze sok mindent ki is zárok az életemből, de hiszem, hogy erre nincs feltétlenül szükségem. Nem lényeges, hogy aggódjak azon dolgok miatt, amelyek nem befolyásolják az életemet, hanem egyszerűen ki kell élveznem mindazt, amit körülöttem van.