A tegnapi események eddig tényleg mindent felülmúltak, már legalábbis ami a munkát illeti! Hihetetlen sok zarándok érkezett, amióta itt vagyok tényleg ez a legnagyobb szám. Ennek megfelelően aztán valóban rengeteg munkánk volt, és egészen más hangulat járt át. Egyszerűen nehéz megszokni, hogy az ember csak írja az adatokat, közben hadarja a tudnivalókat, mindezt úgy, hogy azt sem tudja kinek, mert felnézni sincs idő. Egészen más lett így az élet az albergueben, amihez persze hozzá kell szokni. Tulajdonképpen csak az a problémám vele, hogy ennél sokkal jobban szeretnék bánni a zarándokokkal, de bármennyire is akarom, egyszerűen az idő nem engedi meg mindezt. Tegnap például már tizenegy előtt itt sorakoztak a vándorok, és délutánig meg sem álltunk egy percre sem. Nem tartozik a kedvenceim közzé, amikor így kell megkezdenem a napomat, de nem hagyhatja az ember, hogy kint álljanak az ajtó előtt, így munkatarsam mindig beengedi őket. Egyrészt megértem, másrészt viszont nekem is szükségem lenne arra a kis időre a munkakezdés előtt. Mindezzel ellentétben ma nagyon nyugodt napunk volt, bőven jutott idő mindenre, és kényelmesen végezhettük a dolgunkat. Így nekem is jutott időm mindenkivel beszélgetni, amitől különösen boldog lettem. A napom egyetlen igazán rossz híre, hogy a segitomnek szánt piskótám sajnos nem sikerült, így kezdhetek majd neki egy másiknak, de most egy pár nap pihenőre van szükségem. Egész délután a konyhában tartózkodtam, ugyanis holnap rakott krumplit fogunk enni, remélem mindenki meg lesz vele elégedve.
Hétfőn új munkatársunk érkezik, még hozzá az az úriember, aki annak idején az én nevemet is nyilvántartásba vette. Ennek végképp örülök, mert lassan tényleg úgy néz ki, hogy vissza kell sem jönnöm a nyaralásból. Annyi hospitalero lesz, hogy rám nem is lesz szükség! A nap legjobb híre pedig, hogy rájöttem, hogyan is tudok ékezetes betűket használni, szóval megvolt a sikerélményem is. Igaz azért még nehékesen megy az írás vele, de előbb utóbb majd csak belejövök! Már elég régen volt nálunk magyar zarándok, már nagyon hiányolom őket, de minden nap abban bízom, hogy újabb meglepetésként betoppan hozzám egy!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.