Una hospitalera en Astorga

Ma aztán tényleg nem unatkoztunk! A rendrakás után a Püspöki Palotába mentünk, amit Gaudi tervei alapján készítettek el, és tényleg fantasztikusra sikeredett! Mivel senki nem lakott ott soha, így végül egy múzeumot rendeztek be benne az El Caminoról. Azaz csak nagyrészt, mert időszaki kiállítás és kőtár is megcsodálható az épületben. Már önmagában a palota is gyönyörű, de a kiállítás is érdekes, a belső kialakításról nem is beszélve! Azért is örülök különösen, hogy végre megnéztem, mert mindig ajánlgatom a zarándokoknak, hogy oda menjenek, mert milyen szép, így pedig illendő, hogy legalább én is lássam! Az biztos, hogy továbbra is ajánlani fogom! Az időjárás pedig tényleg tavasziasra fordult, így a kora délután nagy részét a teraszon, illetve az albergue előtti téren töltöttem. Olvasgattam, néztem a gólyákat, és olyan mérhetetlen nyugalom járt át, amit régen éreztem. Velünk szembe lakik egy idősebb bácsi, aki nagyon szeret engem, ha találkozunk, mindig megpuszilja a homlokom, és érdeklődik felőlem. Ma is összefutottunk, és megmutatta a kertjüket, ahol nyáron az ideje nagy részét el szokta tölteni. Ezen felül felajánlotta, hogy bármikor ha van kedvem csak szóljak, és én is  megpihenhetek a gesztenyefája árnyékában. Segitoinkkel szokás szerint ma is jól elbeszélgettünk; mindketten jó sokat tudnak beszélni, és ők nagyban hozzájárulnak a nyelvtanulásomhoz. Mivel idősebbek, azért, így ha már az ő spanyoljukat jól megértem, akkor nem lehet probléma a többiekkel. Ezt főleg akkor veszem észre, ha a fonokommel társalgok, ő nagyon tisztán, érthetően beszél.  

Délután az idegenwezetowel találkoztunk, aki megmutatta nekünk a várost. Én ugyan ezeken a helyeken már jártam, de most egészen más volt. Ugyanis csak hármasban mentünk, és így mindent részletesen elmagyarázott. Meglátogattuk a csokoládé múzeumot, ahol meg is ízlelhettük a finomságokat. Mit is mondhatnék, közel hét félét próbáltunk ki, és egyik istenibb volt, mint a másik. Ezen felül kaptunk egy-egy csomagot, még hozzá díszdobozos csokoládét a múzeumból; ezt meglepetéskent szántak nekünk. Önmagában már az is nagy ajándék, hogy foglalkozik velünk, ez is több mint, amit elvárhatna az ember. Csak a mi kedvünkért járta körbe a várost! Szegény pedig biztos unhatja, ugyanis napjában kétszer járja be ugyanazt az útvonalat. A múzeumból, a zsinagóga parkba tartottunk, ahol megcsodáltuk a római kori csatornát, pontosabban keresztülsétáltunk rajta. Ez nagy kuriózumnak számít, talán sehol máshol nem lehet végig menni rajta! Ezen felül a város három pontján gyönyörködhettünk a római kori maradványokban, köztük egy fürdőben, egy katonai sáncban, és egy régi ház padlózatában. Persze mindegyik helyszínen nem csak egyszerűen bemutatták a helyszíneket, hanem mindenhol vetítés kísérte a kiállítást. Egyszerűen annyira hihetetlen, ahogy visszarepítik az embert a római korba. Ismét elvarázsolt ennek a városnak a múltja, és az is megfordult a fejembe, hogy mennyire hihetetlen, hogy éppen ide kerültem. Emlékszem Tenerifével az volt a fő problémám, hogy nagyon modern minden, minden nagyon szépen van megépítve, de nincs igazi történelmi háttere. Ugyanis mindig olyan városba vágytam, ami igenis nagy múlttal rendelkezik. Astorgánál tökéletesebb és élhetőbb helyet nehezen tudnék elképzelni. Telis teli van emlékekkel, nevezetességekkel, ezzel együtt pedig csak egy kis város, egy kicsit falusias hangulattal! Összességében olyan város ez, mint amit megálmodtam magamnak! El sem hiszem, hogy most itt élhetek, és egyre inkább a város részévé válok én is! Egyre nagyobb természetességgel válaszolok arra a kérdésre, hogy itt szeretnék-e maradni; és egyszerűen felemelő érzés mindenki arcán látni a boldogságot, hogy így döntöttem!

A városnézésről rögtön spanyol órára mentünk, ahol ma csupán négyen voltunk. Sokszor fent akadok azon, hogyan viszonyulnak a spanyolhoz a többiek. Például Fatime, aki ugyan nagyon aranyos, mégsem veszi a fáradtságot ahhoz, hogy tanuljon. Mindig a férjével érkezik, aki azért beszéli a nyelvet, és minden kérdésre megsúgja a választ a feleségnek. Ezzel csupán az a probléma, hogy így soha nem fog megtanulni spanyolul! Persze ez nem az én problémám, de azért néha kicsit unalmas, de bízom benne, hogy előbb utóbb csak veszi a fáradtságot a tanuláshoz.

Óra után a kedvenc helyemre mentünk, a Barricaba. Ez tulajdonképpen egy borbár, ahol tényleg isteni borokat lehet kóstolni, finom tapasok kíséretében. A kiszolgáló is nagyon kedves, és mivel egy párszor már jártam itt, így emlékezett is rám! Ezeket a borokat tényleg vétek kihagyni. Persze baratnomnek is nagyon tetszett ez a hely, de tényleg olyan barátságos hangulata van!

Az alberguebe visszaérve viszonylag sok zarándok fogadott minket. Mivel keveset voltunk ma is itt, így nem is ismertem őket annyira, de egy fiúval nagyon jól összebarátkoztam. Tényleg kedves volt, az a fajta, akinek árad a jóság a szeméből! Persze holnap reggel ő is tovább folytatja az útját, de reggel még lesz lehetőségünk elbúcsúzni egymástól!