Baratnom befejezte rajtam az utolsó kezelést is, majd vásárolni készülődtünk. Épp elköszöntünk volna segitonktol, amikor elhívott minket kávézni, meg churrost enni. A churros egy spanyol specialitás, végül is egy fánktésztaszerűséget kell elképzelni, amit kávé mellé, vagy forró csokiba mártva eszik. Persze most is nagyon jót beszélgettünk vele, ő tényleg olyan nekem, mintha az apukám lenne! Majd vásárolni indultunk, ugyanis polipot készítettünk, baratnom még sosem kóstolta, így e nélkül nem mehetett haza. A boltban Pacoval, a spanyol tanárral futottunk össze, aki ugyanazt kereste, mint mi is. Gyorsan felhívta a figyelmünket, hogyan készítsük el, hogy isteni finom legyen, és persze megfogadtuk a tanácsát.
Úgyhogy ma kint ebédeltünk a teraszon, egy pohár bor társaságában polipot csemegéztünk a szikrázó napsütésben. Eközben csupán a teljes nyugalom vett körbe minket, és egyszerűen annyira tökéletesen éreztem magam, hogy el sem tudom mondani. Ezt a békét, ami itt vesz körbe tényleg nem tudom leírni. Nem kell sehova sietnem, nem kell aggódnom, mindenki vidám, kedves a környezetembe, és ami a legfőbb szinte mindannyian mosolyognak. Azért persze dolgoztunk is egy keveset, persze annyira nem sokat, de napról napra többen jönnek. Végül is már március van, tehát normális, hogy többen érkeznek. Illetve a másik albergue még nincs nyitva, amit nem igazán értek, ugyanis a hónap elejétől üzemelnie kellene. A mai zarándokok is aranyosak, az egyik fiú már második éjszakáját tölti nálunk, pontosabban a harmadikat. Ugyanis ő most visszafelé jön Santiagoból, és annak idején is nálunk aludt. Vele nagyon sokat beszélgettem, megpróbáltam tanácsot adni neki, hova menjen, mit nézzen meg. Holnap ugyanis karnevál lesz két helyen is, szerintem arra érdemes elmennie, ha belefér az idejébe. Illetve egy holland sráccal barátkoztam össze, aki holnap fogja kezdeni az útját, neki is a lehető legtöbb segítséget próbáltam nyújtani.
Ma éppen arról beszéltünk, hogy baratnomnek még mindenképpen meg kell kóstolnia a mantecadast, ami astorgai specialitás, tulajdonképpen az otthoni piskóta megfelelője. Erre segitonk beállított egy díszdobozos csomagolásba rejtett meglepetéssel, naná, hogy az volt benne. Olyan, mintha gondolatolvasó lenne! Egy csésze tea mellett eszegettük meg, közben pedig Budapestről szóló spanyol könyvet lapozgattam. Segitonk ugyanis járt már a kis fővárosunkban, ami amúgy nagyon tetszett neki. Ott vette ezt az útikönyvet, és most elhozta nekem, hogy gyakoroljak belőle. Lassan már tényleg annyi olvasnivalóm van, hogy szerintem soha nem fogok a végére jutni!
Este konferenciára mentünk, ami a Caminoval, és Astorgával foglalkozott. A téma persze jó volt, de az az igazság, hogy az előadó sajnos nem tudta érdekessé tenni az előadást, egy kissé unalmasra sikeredett. De ugye mindenben van valami jó! Egy holggyel találkoztunk össze, aki a turisztikai irodában dolgozik, és szerdán körútra visz minket Astorgában, hogy megmutassa a római maradványokat, és a csokoládé múzeumot. Ugyan már mindkettőn voltam, de biztos vagyok benne, hogy sok újdonságot fogok hallani. Lassan már listát kell írnunk, hogy milyen programunk van még, mert sajnos baratnom nem sokára haza megy, és annyi helyre kell még mennünk! A holnap program is nagyon sűrű lesz, de már alig várom!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.