Una hospitalera en Astorga

A péntek teljes mértékben az ajándékokról szólt, egyszerűen annyi mindent kaptam, hogy már magam sem akartam elhinni. Még nyitás előtt csöngettek, és egyik segitonk jött hozzánk, hogy ajándékot hozzon nekünk. Olyan aranyos, ahogy apáskodik felettünk! Valamelyik nap mondtam neki, mennyire imádom az olívabogyót, erre rögtön két fajtát is vett, hogy megkóstoljuk; egy feketét, és egy zöldet, ami halfalatokkal van töltve. Biztos isteni finom, ma meg is fogom kóstolni, mert főztem rákos, spenótos rizottót, ahhoz meg nagyon jól illik! Jó kis ebédem lesz! Illetve, amikor kirándulni mentünk láttunk egy üzemet, ahol cecinat készítenek. Mivel nem tudtuk pontosan mi az, meg kérdeztük, most meg hozott belőle kóstolót. Tulajdonképpen egy vékony, színtiszta, füstölt sonka, egyszerűen isteni! Emlékképpen pedig hozott kitűzőt nekünk, ami a Caminot szimbolizálja! Igen meglepő volt, hogy ennyi mindennel kedveskedni akar nekünk, tényleg mintha a nagypapánk lenne. Arra a kérdésre, hogy miért is kapjuk mindezt, elgondolkodtató választ adott. Véleménye szerint nagyon becsülendő, hogy baratnom egyrészt a szabadságát áldozza fel azért, hogy itt dolgozhasson, ha mondhatjuk így, ingyen. Én pedig az egész eddigi életemet feladtam azért, hogy a zarándokokat segítsem. Itt vagyunk egy idegen országban, idegen nyelven kell beszélnünk, otthon hagytuk a családunkat, a barátainkat, és egyedül kell megállni a helyünket. Esetemben ez kiegészül azzal, hogy ott hagytam a biztos, jó állásomat is, és nem csak két hétre, hanem hosszabb távra érkeztem ide. Ahogy mindezt végighallgattam tényleg sok igazság volt benne, ám én mégis egy kicsit a másik oldalát látom ennek az egésznek. Mert igen, mindenemet magam mögött hagytam; de egy jobb, és nemesebb cél érdekében. Olyan körülmények között élhetek, amelyben igazán jól érzem magam, és a szeretet vesz körbe minden egyes pillanatban, az emberek kedvességéről és optimizmusáról nem is beszélve. Döntésemet egy pillanatig sem bántam meg, és ha újra választanom kellene, nem kérdés, hogy a végeredmény ugyanez lenne. Amit pedig itt kapok nap, mint nap, az is azt jelzi számomra, hogy az elhatározásom már pedig helyes volt.

Délután masik segitonk is megérkezett, és láttuk, hogy valamit nagyon dugdos a zsebében, ő is ajándékkal állított be, igaz most csak nekem. Egy Újszövetséget hozott spanyolul, aminek kifejezetten örültem. Már régóta gondolkodtam rajta, hogy veszek magamnak egyet, de éreztem, hogy még nem jött el az ideje. Egy ajándékba kapottnak pedig teljesen más értéke van, bármelyik nap, ha a kezembe vesz, tudni fogom, hogy ezt kitol kaptam.

Fonokommel ma nagyon sokáig beszélgettünk, még hozzá a politikáról. Közben befutott segitonk is, és tulajdonképpen hármasban folytattuk az eszmecserét, a többiek csak minket hallgattak. Egyszerűen fantasztikus érzés, hogy ilyen jellegű témákról is el tudtunk társalogni. Ők a spanyol politika részleteibe avattak be, én Magyarországról meséltem. Bár elég nehéz megmagyarázni az otthoni helyzetet, vagyis inkább nem tudom rendesen átadni a körülményeket. Annyi mindent tudnék nekik azzal kapcsolatban mondani, hogy miért nehéz az élet nálunk, de azért mindenre nem jutott idő. A végeredmény persze egyértelmű, azok a problémák, amik nálunk megvannak, máshol ugyanúgy jelentkeznek, csak esetleg kevésbé. Itt pedig más gondokkal kell szembenézni, de mindez magától értetődő, mivel teljesen eltérő a két ország történelme, helyzete, kultúrája. A politikai morál viszont nagyon hasonló, és természetesen ők sincsenek megelégedve az ország vezetőivel. Mindezt egy kis csokoládé mellett vitattuk meg, segitonk ugyanis hozott ajándékba kétfélét is. Astorga ugye nagyon híres a csokoládéjáról, úgyhogy ezt mindenféleképpen meg kell kóstolnia mindenkinek! Tényleg fantasztikus; a helyi csokimúzeumban úgy, 8-10 különböző fajtát lehet kipróbálni.

Nem sok zarándok aludt nálunk, két nő egy óra elteltével meggondolta magát, és inkább hotelbe mentek. Ők tipikusan azon fajta emberek, akik nem igazi zarándokok, inkább turisták, vagy a kettő között találhatók félúton. Egy elhivatott vándor kifejezetten örül, hogy csupán tíz ember alszik egy szobában, és nem kér külön helyiséget. Amúgy aranyos volt a két hölgy, de tényleg inkább „hotelba valók”, ha szabad ilyet mondani. Lerí az emberekről, hogy milyen mentalitásúak, érezni a beszédükből, a kérdéseikből. Ők például arra voltak kíváncsiak, hogy mit tudok kínálni, ajánlani nekik. Ilyen kérdést nem szokás feltenni egy albergueben, sokkal inkább jogos felvetés egy szállodában. Szóval, végül tovább mentek, de késő este érkezett más a helyükre. Egy spanyol fiú is itt töltötte az éjszakát, aki főzött paellát, és hozott belőle nekem is ajándékba. Nagyon szeretem, amikor így megkínálnak minket, mert így nem az éttermi ízvilágot kóstolhatom meg, hanem azt, ahogy a helyiek otthon főznek. Ez is isteni volt, és eddig ahány paellát kipróbáltam, mindegyik különböző volt. Van, aki csak hússal, míg van, aki vegyesen, hallal együtt készíti el, míg megint mások csak a tenger gyümölcseivel. Ez esetben csirkehúsosat ettem, és tényleg rettentő finom volt.

Zárás után baratnommel elmentünk inni egy pohár bort. Sajnos a kedvenc helyem zárva volt, így először a Cuba Solba mentünk, ami egy barátságos, kis bár. Itt is nagy meglepetés ért, ugyanis amikor legutóbb ott jártam véletlenül ott hagytam a kesztyűmet, én már teljesen meg is feledkeztem rólam. Az ott dolgozó hölgy viszont nem, és most visszaadta! Innen még átmentünk egy masik helyre, amit szintén nagyon kedvelek. Ez egy hotel bárja, és egyben étterem is; regi munkatarsammal is ide mentünk vacsorázni. A helyiségbe lépve rögtön ismerősbe botlottunk, segitonk ült a pultnál. Vicces, mert amikor a belga lannyal elmentünk inni egy pohár bort, akkor is találkoztunk vele. Így vele beszélgettünk, közben több bort is megkóstoltunk tapassal kísérve. Hát igen, finom a magyar bor, de a spanyol azért még jobb. A legviccesebb az, hogy míg otthon a jó borok már drágábbak, itt viszonylag olcsón meglepően zamatos nedűket lehet kóstolni. Én Rioja és Ribero del Duerro régióból származó borokat részesítem előnybe, de persze rengeteg fajtát még nem kóstoltam. És csak a változatosság kedvéért itt is kaptunk ajándékot, egy-egy pohár bort sajttal kiegészítve. Annyira elbeszélgettük az időt, hogy hajnal fél kettőre értünk csak haza a szakadó hóesésben. Nagyon jól éreztük magunkat, az viszont meglepő volt, hogy igen kevés emberrel találkoztunk. Bár szerintem az időjárás miatt maradtak otthon a helyiek, mert mindig teli van az utca sétálókkal, főleg hétvégén. De bízom benne, hogy most már jó idő lesz, mert nagyon meglepő márciusban hóesést látni Spanyolországban!