Este már nagyon fáradt voltam, igaz szerintem inkább a betegség miatt, nem pedig azért, mert a munkában merültem volna ki. Ismét kevesen alszanak nálunk, az egyikük már a második éjszakát tölti az albergueben. Egy holland úriember sajnos elveszítette a biciklijéhez tartozó kulcsát, egyetlen reménye maradt, hogy a boltban hagyta, de mivel vasárnap itt minden zárva van, kénytelen várni még egy kis ideig. De rettentő szimpatikus, és aranyos, egész nap dolgozott, ugyanis könyvet ír a Caminoról.
Aztán itt van még egy német srác, aki most fejezi be az egyetemét, biotechnológiai mérnök szakon, már csak a szakdolgozatát kell megvédeni. Kutatási területét úgy magyarázta el, hogy amikor az emberi testről felvételek készülnek, akkor miután lélegzünk, illetve a szívünk is dobog, így mindenképpen valamennyi mozgással számolni kell. Olyan speciális eljárás kutatásán dolgoznak, amivel ez a mozgás a minimumra csökkenthető; vagyis nem maga a mozgás, hanem hogy a kapott a kép lehető legtisztább legyen.
Két spanyol zarándokunk is van, mindkettőjük elég távolságtartó volt, amikor megérkeztek, de szerencsére csak egy kis beszélgetés hiányzott nekik, és a végére jól összebarátkoztunk. Illetve végül érkezett még egy spanyol úr, aki csak reggel fogja Astorgából kezdeni a Caminot.
Napközben munkatarsam Pedroval találkozott, mondtam is neki, hogy ezen a héten annyi szabadideje lesz, amennyit csak akar, még is ez az utolsó hete Astorgában. Pénteken pedig megyünk búcsúvacsorára, illetve koccintunk egyet az együtt töltött napokra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.