Lassan egy hete nem szállt meg nálunk magyar zarándok, ami már tényleg megdöbbentő! Bár sajnos most egy kicsit elkeserítettek a honfitársaim, ugyanis ismét megérezhettem milyen is, amikor kihasználják az embert. Ez az érzés elég fontos szerepet játszott az életemben, és az utóbbi pár hónapban teljesen megfeledkezhettem róla. Mindenkinek teljes szívemből megpróbálok megtenni minden jót, de van egy határ, amit már nehezen fogadok el. Elég elkeserítő, hogy mindezt ismét magyaroktól kellett megtapasztalnom. Mindezt persze feledtettik azok a zarándokok, akik hazatértük után is írnak a sorsukról, és akikkel különleges kapcsolatot sikerül kialakítani. Szerencsére persze többségében ilyen vándorokkal találkozom, és továbbra is nagy szeretettel várom az összes magyart!
Az utóbbi napok sajnos nem sikerültek bizonyos szempontból a legjobbra. Az albergueben már tényleg egy családként élünk együtt, ami persze nem pótolhatja az otthoniakat, de mégis különleges a viszonyok. Ebből is kifolyólag, ha valamelyikünknek problémája van, az a többiekre is hatással van. Sajnos egyikünk családjában elég komoly problémák merültek fel, amiken egyikünk sem tud segíteni, ezért a hangulat kissé feszültebb a megszokottnál. A legnehezebb ebben számomra az, hogy semmi tanácsot nem tudok adni, egyszerűen semmi okosat nem tudok mondani, ami valóban segíthet. Persze mindig megpróbálok pozitívan hozzáállni mindenhez, és mindenben a legjobbat meglátni; de akad olyan szituáció, amikor elég nehéz felfedezni a dolgok jó oldalát. Pedig biztosan van, csak meg kell találnom, hátha azzal vigasztalást tudok nyújtani. Mindehhez képest az én családomban fantasztikusan alakulnak a körülmények, annak ellenére, hogy most elég nagy változások mennek végbe. Sajnálom, hogy ebben én nem lehetek a családtagjaim mellett, de vannak dolgok, melyekkel egyedül kell megbirkóznia az embernek.
A nehézségek ellenére persze azért jól telnek a napok, már csak azért is, mert hatalmas fiesta van Astorgában, majd tíz napon keresztül. Már csak ezért is, szinte minden nap megyünk valahova; koncertre, előadásra vagy éppen tüzijátékra. Tegnap bepótoltam az otthoni augusztusi tüzijátékot, és jövő héten ráadásban is lehet részem. Szóval nagyon sűrűek a napjaink, de szerencsére azért minden nap jut időm, hogy elmenjek egy kicsit sétálni a környékre. Muszáj legalább egy keveset eljárnom, egyrészt mert elszoktam a gyaloglástól, másrészt pedig annyira megnyugtató. Az ember tényleg egy más világba csöppen, ahol elfelejt minden zavaró körülményt, és csakis a gondolataival lehet elfoglalva. Ma éppen egy varázslatos falucskába mentem; nagy szerencsém van, hogy tényleg elragadó környéken élhetek. Castrillo egy olyan gyöngyszem, ami megőrizte régi báját kőburkolatos utcáival, régi házaival. Mintha az ember visszarepülne az időben, valóban elképesztő! Ugyan egy kis kitérővel érhető el a caminoról, de mindenkinek ajánlom, hogy aki erre jár, mindenképpen látogassa meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.