Sajnos ez az éjszakám nem sikerült a legjobban, de néha ilyen napnak is kell lennie. A legnagyobb hiányosság a munkatarsam jelenléte volt, ami azt vonta maga után, hogy nekünk kellett mindent bezárni, nekünk kellett mindenre figyelni, illetve reggel is kinyitni. Vicces, mert télen mindezt egyedül csináltam, most pedig négyen maardtunk erre a feladatra, de az ember mégis csak aggódik, nehogy elfelejtsen valamit. Emellett pedig olyan apró körülmények akadályozták a pihenésemet, mint az utcáról behallatszó hangos zene, vagy éppen a zarándokok nevetgélése hajnal kettőkor. Szóval minden egy estére jutott, de legalább kellően fáradt leszek a nap végére!
Az elmúlt két nap a munka jegyében telt, tegnap ismét rengetegen voltak; most úgy tűnik, ismét egy ilyen hullámba kerültünk. Az amúgy megfigyelhető¸hogy ilyen váltakozó mennyiségben érkeznek a vándorok, és az elmúlt héten például nem voltak túl sokan, talán most megint többen fognak érkezni! Magyarok tekintetében a mérleg megint megfelelőnek mondható, ugyanis két nap alatt négyen érkeztek. Először egy férfi, akivel sajnos nem tudtam sokat foglalkozni, pedig fantasztikus ember volt, már amennyit megismertem belőle. A másik három zarándok is aranyos volt, bár ők nem teljesen az én gondolatvilágomat képviselik. Azért megnéztük együtt a várost, bár információkra ők sem voltak nagyon kíváncsiak. Egyébként elég jól haladok az angolra fordítással, és elméletileg valamelyik nap már a főnökömmel is le fogunk tudni ülni beszélgetni a pontos terveimről. A hétvégén viszont egy pluszfeladattal bízott meg, segítenem kellett nekik csomagokat gyártani zarándokoknak. Persze szívesen álltam a rendelkezésére, és ugye munkának se nevezném mindezt, inkább időeltöltésnek.
Az időjárás pedig most aztán tényleg nyáriasra frodult, én személy szerint képtelen lennék ilyen időben gyalogolni egy hátizsákkal. Iszonyúan tűz a nap, harminc – harmincöt fok meleg van, és az albergue előtti meredék emelkedő is hozzájárul, hogy a zarándokok elég kimerülten esnek be hozzánk. Szegényekért sokszor aggódik az ember! Bár minden napra jut valami apró kis probléma, van akinek a lába fáj, van aki rossz vízből ivott, és persze most már a napszúrás is fenyegető veszélyt jelent. Az én egészségem teljesen rendben van, szegény munkatarsam viszont nincs jól, ő is elkapott valami vírust, így most érte is aggódhatunk!
A héten pedig búcsúvacsorát kell tartanunk masik munkatarsunknak, mert szerdán haza megy, amit mindannyian nagyon sajnálunk! Kell keresnem neki valami ajándékot, és ma megpróbálkozom teljesen egyedül a szushi gyártásának is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.