Una hospitalera en Astorga

Az elmúlt napok eseményeit azért könnyebb összefoglalni, mint amikor dolgozom. Mondjuk, ez is sok mindent elárul, az astorgai életemmel kapcsolatban, és mindarról, ami ott ér engem. De Tenerifére visszakanyarodva nagyon jól érzem magam itt is, valahogy a Kanári-szigeteken el lehet viselni a pihenést. Azt hiszem keresve sem találtam volna jobb helyet ennél a jelenlegi céljaim megvalósításához. Ugyanis úgy terveztem, hogy a nyaralás végére az idegenvezetéssel is előrébb fogok tartani; jelentem ez meg is történt. Ha minden jól megy mire a repülőtérre megyek – ami holnap lesz esedékes – teljesen kész lesz a pontos tervem az útvonallal kapcsolatban. Azzal együtt, hogy hol mit fogok mondani, mi után mi következik, hol mire helyezem a hangsúlyt, szóval szinte minden részlet a helyére kerül. Összeírtam úgy nagyjából harminc kérdést, amire remélem választ fogok kapni. Úgy tervezem, hogy először, ha a lehetőségeim engedik a magyar zarándokoknak mutatnám be a várost, saját nyelvemen, párhuzamosan elkezdeném angolul is. A lényeg ezzel kapcsolatban, hogy Tenerife tökéletes helyszínt biztosított a munkám elvégzéséhez, amihez persze az is hozzá tartozik, hogy kevesebb a látnivaló, és hogy reggelenként hét körül már munkához láttam. Hétfőn elmentünk kirándulni, szintén a sziget északi részére. Orotava gyönyörű kisváros, gazdag művészeti hagyományokkal, de sajnos ott is úgy tűnt, hogy a turista pénze fontosabb, mint ő maga. AZ odáig vezető út a Teide-n keresztül vezetett, így teljesen holdbéli tájakon jártunk. Az egykori kitörű vulkán sajátságos látképet eredményezett, mindenképpen érdemes legalább egyszer megnézni; vagy kétszer. A Csillagok háborújának színhelyén egy filmforgatásba is botlottunk, kíváncsi vagyok melyik szuperprodukció játszódik majd egy ehhez hasonló helyszínen. A kanyargós kis utakon felhők között jártunk, a 2500 méteres magasságban, 9 fokban pedig kicsit fázik az ember, ha a 25 fokos tengerpartról érkezik. Útunk végén egy borkóstolóra is elmentünk, igaz nem éppen oda indultunk. Egyszerűen nem tudom megszokni, hogy hétfőn a spanyol múzeumok zárva vannak, így hiába találtuk meg a a borászati múzeumot, bejutni nem tudtunk. Ezek után kénytelenek voltunk egy pincészetet felkeresni, ami első látásra szimpatikussá vált. Szerencsére a fiatalembernek ugyanez a benyomása volt rólunk, mert ugyan ő sem tartott aznap nyitva, mégis beengedett egy kis kóstolóra. Be is bizonyosodott, hogy Tenerifén igen jó bort is készítenek, és rengeteg infromációt is meg tudtunk beszélni, sőt, még a spanyolomat is megdicsérte. A kirándulásunknak ezek voltak a legemlékezetesebb pontjai, de tény, hogy előző utunk engem jobban magával ragadott.

Az elmúlt napok egyetlen további érdekessége egy e-mail volt, amit egy angol úriembertől kaptam, igen nagy meglepetésemre. Tudni kell, hogy amikor Cipruson dolgoztam, a szállodában járt öt fiatal, akik közül eggyel folyamatos levelezésben maradtunk. Mígnem, egyik napról a másikra, mindez megszakadt. Ő is járt Tenerifén, és annak idején, amikor először jöttem ide tanácsokat is adott, hova érdemes ellátogatnom. Már csak ezért is elég vicces volt, hogy éppen az itt töltött két hét alatt ír nekem, két év távlatából. Persze, azért nagyon megörültem neki, mert sokszor eszembe jutott,vajon mi lehet vele. Szóval jó érzés volt, és persze az is, amikor a zarándokok jelentkeznek, hogy elértek Santiagóba. Amióta itt vagyok viszonylag sokan megérkeztek Szent Jakab sírjához. Persze mindig vannak számomra kiemelkedő személyiségek, legutoljára négy barát lopta be magát a szívembe, akikkel reggel közösen kávéztunk. Ritkán, de néha úgy érzem, hogy régi barátaimat sodorja felém az út, hiába tudom, hogy soha nem találkozhattam velük, mégis ez egy megmagyarázhatatlan érzés. De nem sokára újra a zarándokok között lehetek, és tényleg nagyon hiányoznak. Ők is, és az egész életem, a szobám, a többiek, és az a különleges szeretet, ami körbelengi az alberguet. Addig is, még kiélvezem ezt a pár napot, egyrészt Teneriféből, másrészt Santiagóból; ugyanis ott is maradhatok még egy napot. Majd pedig visszazökkenek régi, megszokott környezetembe, aminél nagyobb örömet el sem tudnék képzelni!