Átköltöztünk a második szállodába, ahol az elkövetkező hetet tölteni fogjuk, így a mai nap szinte csakis erről szólt. A hét megelőző napjai pedig jórészt csakis a pihenésről szóltak; bár úgy érzem kezdem kipihenni magam. Első nap még tudtam kilencig aludni, de ma már hét körül felébredtem, még hozzá úgy, hogy tegnap este elég későn kerültünk ágyba. A hét első napjaiban az óceánpart minden előnyét kiélveztük, de tegnap már kirándulni is elmentünk. A sziget északi részének egyik felét fedeztük fel, jövő héten pedig bejárjuk a kimaradt részeket. Nagyjából tisztában voltam vele, hogy a sziget ama csücske jobban a szívembe fogja lopni magát, de ilyen szépségre azért nem számítottam. A fővárosig tartó út a „megszokott” látványt és hangulatot árasztotta; minden, ami a turisták szórakozását biztosítja. Bármerre is nézünk, ameddig a szem ellát: ruhabolt, cipő, ékszerüzlet, étterem, bank, bár, kávézó, szuvenires, majd kezdődik az egész előlről. Mindez persze kiegészül a part látványával, melyet pálmafák és szállodák végeláthatatlan sora szegélyez. Ehhez képest észak felé haladva egyre elhagyatottabb tájakat fedeztünk fel, ahol csak elvétve lehetett felfedezni egy-egy házat, mely a hegyoldal egy apró mélyedésébe épült. Ami még ennél is megkapóbb, azok a hatalmas hegyek, buja növényzettel, és a háborítatlan természet. Maga a csoda! Az óceán mentén érintetlen partok, óriási sziklák, ahol csupán néhány helyi szörfös, és horgász élvezi a víz adta lehetőségeket. És az a mérhetetlen nyugalom, és csend! A természet varázsát csupán néhány falu szakítja meg, de a nagyjából száz főből álló település persze tökéletes harmóniában él a környezetével. Merőben eltérő minden ezen a részén, szinte olyan, mintha egy másik helyen járna az ember. Mint kiderült, egykoron az egész sziget ilyen volt, mígnem kezdetét vette a fejlődés. Bizonyos szempontból előrefelé, de akárhogyan is, nekem inkább ez az érintetlen természet adja a sziget báját. Mindezt azonban sajnos már nehéz megtalálni, vagy egy másik részét kell választani a Kanári-szigeteknek. Azért csodákat Tenerife déli felén is bőven lehet találni, csak más dolgokra kell figyelni. Engem például ámulatba ejt az a rengeteg virág és a növényzet, mely ezer színben pompáz. Az a gondosság, amivel szinte minden ki van alakítva, a virágok illata, mely körbelengi az embert. Arról persze végképp nem szabad elfeledkezni, hogy aki a nyaralása idejét szórkaozással kívánja tölteni, keresve sem talál ennél tökéletesebb helyet, a szolgáltatóipar valóságos paradicsoma ez. Minden megtalálható, mi szem szájnak ingere, sőt! Bőven több is annál!

Esténket egy koncerten fejeztük be. Mivel édesapámék már ismerősként mozognak itt, már konkrét programokra is fel tudják hívni a figyelmet, egyik ilyen, egy bár a parton, ahol szinte minden nap ugyanaz az együttes szórakoztatja a közönséget. Magam is meglepődtem mennyire élveztem a a nagyjából rockként azonosítható muzsikát. Azért persze nem kell feltétlenül a kemény heavy metalra gondolni, de amikor megtudtam mit is fogunk megnézni kicsit kétkedve fogadtam. Elméletileg már én is hallottam ezt az együttest, de elég töredékesek az emlékeim, így minden perc meglepetés volt. Na és persze az volt a legnagyobb, hogy ennyire tetszett! Közben ezer dolog jutott eszembe. A személyzet munkáját nézve felidéztem azt a rengeteg helyet, ahol már dolgoztam, és ezzel együtt a legtöbb jó és rossz emléket is. Nem bánom, hogy most egy teljesen más világba csöppentem. Persze azért szerettem a vendéglátást is, de mégis elég volt belőle, minden nyűgjével együtt. Az utolsó munkahelyem kifejezetten jónak mondható, ahol az esküvők, fogadások szervezését nagyon szerettem, de mégis úgy érzem máshol van szükség rám. Persze nem csak a munahelyeim jutottak eszembe, hanem rengeteg emlékem az életem minden egyes pillanatából. Nyaralások, barátok, szerelmek, tapasztalatok és mindaz, amit megtanultam az elmúlt huszonhét év alatt. Hálás vagyok minden egyes embernek, aki hozzásegített ahhoz, hogy idáig eljussak, hogy a gondolkodásom ilyen legyen, mint amilyen napjainkban. Leginkább hálás, azért a sok rosszért lehetek, melyet azoktól az emberektől kaptam, akik éppen kihasználtak, felhasználtak, vagy csak éppen egy újabb leckére tanítottak meg az életről. Nélkülük ugyanis nem itt lennék! Éppen ők azok, akikre a legnagyobb szükségem volt, még ha nincsenek is tisztában mindezzel. Most pedig már csupán egy feladatom van, hogy hasznosítsam mindazt, amire a környezetem megtanított. Hogy úgy éljem az életemet, ahogy mindig is szerettem volna, csak nem voltam elég okos, hogy tisztában is legyek mindezzel. Sajnos nem voltak a legjobb tanítómestereim, így elég hosszú folyamat volt, mire idáig jutottam, de úgyis a végeredmény számít. És már nincs szükségem semmilyen védőfalra, hogy megvédjem magam, mert elég erős vagyok ahhoz, hogy tisztában legyek saját magammal. Nincs már szükség semmire, amibe beletemetkezhet az ember, mert nincs mitől menekülnie. Egy dolgot azonban sosem szabad elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk, és milyen útat kellett bejárnunk; így ugyanis emlékszünk az út összes buktatójára is.