Una hospitalera en Astorga

Új rendszert vezettünk be, a napi rendet! Eddig ugyanis nem volt különösebb beosztásunk, így sokszor ketten voltunk a recepción, ami persze sok esetben jól jött, viszont így viszonylag kevés ideje maradt pihenni mindannyiunknak. Reggel felvetette a masik hospitalera, hogy esetleg beszéljük meg, hogyan szeretnénk dolgozni, bár a lelkemre kötötte, hogy én vessem fel a témát. Mondjuk, én is jó ötletnek tartom, mert így az ember ki tudja számolni az idejét, tud tervezni. Ennek köszönhetően ma is tudtam tanulni, volt időm nyugodtan megebédelni, illetve misére is el tudtam menni! Mennyi szabadidőm lett hirtelen! Bár munkatarsam még így is igazságtalannak tartja, és többet szeretne dolgozni, de szerintem most teljesen jól összehangoltuk a napunkat. Illetve ma megérkezett az új hospitalera, aki csupán kevés ideig, egy hétig lesz velünk. Németországból jött, de nagyon jól beszél spanyolul, így nyelvi problémáink nincsenek. Még nem sikerült jobban megismerkednem vele, de holnap együtt fogunk dolgozni, így bőven lesz időnk beszélgetni. Az ember mindig kíváncsian néz elébe egy ilyen napnak, bár miután csak egy hétig lesz velünk, így nem hiszem, hogy igazán mély kapcsolat tud kialakulni kettőnk között. Egyelőre nagyon aranyos, barátságos, és biztos vagyok benne, hogy könnyen fogunk tudni együtt dolgozni.

Ma viszont nincs olyan nagy tömeg, de ismét rettentő kedves szinte mindenki! Egy kanadai lány, a lényeges információkat az albergueről lefordította nekem franciára, ugyanis igen nagy szükségem van rá. Azt hittem, hogy a németek nem beszélnek jól más nyelveket, de rá kellett ébrednem, hogy a franciák mindenkin túltesznek! Hihetetlen, mennyire nem tudnak más nyelven kommunikálni, és még a legalapvetőbb szavakat sem képesek megtanulni, nem hogy spanyolul, de még angolul sem. Például, azt a kérdést, hogy mennyi idősek, még úgy sem értik meg, hogy szinte minden második szálláshelyen megkérdezik. Saint Jean-tól idáig, pedig nagyjából ötszáz kilométert tesznek meg a vándorok, tehát illene legalább néhány alapkifejezéssel tisztában lenni. A franciák viszont nem osztják ezt a gondolkodást, és vérig vannak sértve, hogy nem beszélek a nyelvükön. Még egy kis türelmet kérek tőlük, mert csak a német után vagyok hajlandó franciául tanulni!

Egy koreai fiú pedig igen érdekes információt közölt velem. Amikor megkérdeztem a korát, válaszképpen kettőt is megadott, egy nemzetközit, és egy koreait. Saját országában ugyanis az újszülött, világra jövetelekor egy évesnek számít, ebből adódóan mindenki egy évvel „öregebb”. Ami még ennél is érdekesebb, az a tulajdonképpeni indok. Ugyanis jó pár évtizeddel, vagy évszázaddal ezelőtt rettentő nagy volt a csecsemő-halandóság Koreában, és igen kevés gyermek élte meg az egy éves életkort. Ezért, babonából; egy tulajdonképpeni megelőlegezés végett, vagy egyszerűen csak a statisztika miatt, bevezették az életkor újfajta kalkulálását. Aztán, ki tudja minek köszönhetően, de mára visszaszorult az újszülöttek idő előtti elhalálozása! Mindenképpen érdekes történet, mindig elvarázsolnak ezek az apró, kis tudnivalók egy távoli országról!

Nagy meglepetés ért ma, mert egy olyan fiú alszik nálunk, aki már előzőleg is volt itt, és már akkor is jól összebarátkoztunk. Persze mindig megörülök az ismerős arcoknak, mert szerencsére már többször találkozhattam visszatérő zarándokokkal. Nem számít rá az ember, hogy valaha fogja még látni őket, így mindig nagy meglepetés. Sajnos nem volt túl sok időnk beszélgetni egymással, de bízom benne, hogy reggel még el tudunk búcsúzni egymástól!