Az előző két napom ismét fantasztikusan alakult, sőt a mai tényleg kiemelkedőnek bizonyult. Tegnap már nagyon fáradt voltam ahhoz, hogy számítógép elé üljek, ugyanis elég későn érkeztem fel a szobámba. Szerencsére nagyon jó elfoglaltságom akadt két magyar úriember társaságában, velük közösen koccintottunk. Most már lassan tényleg nem is akarom elhinni, hogyan kerül ide ennyi honfitársam, mindenesetre persze mindig nagyon boldog vagyok, ha a saját nyelvemen beszélhetek. A két fiatalember pedig igen kedves, aranyos és érdekes személyiségnek bizonyult, akikkel élvezett volt társalogni. Még munkatarsamra is igen nagy hatást gyakoroltak, mert ő is szívesen töltötte el velük az időt annak ellenére, hogy nem értette, miről beszélgetünk. Persze megpróbáltam minél több mindent lefordítani neki, de egy társalgás azért teljesen más, ha az ember anyanyelvén folyik. Amúgy az utóbbi napokban nincs is sok munkánk. De unatkozni egy pillanatra sincs időnk, illetve a nap is igen gyorsan elrepül. Már kezdem megszokni a turista-zarándokokat, és lassan fent sem akadok a furcsa kérdéseiken, kéréseiken.
Egész héten mindig megjelent a skót fiú a spanyol órán, és bár az első napokban teljesen normálisnak tűnt, ma bebizonyosodott, hogy nem tudja meghazudtolni magát. Ez alatt csak azt értem, hogy nem maradhatott nálunk két éjszakát, mert meglehetősen ittasan jelent meg az albergueben; a hét első felében viszont teljesen józan maradt. De ma azzal fogadott, hogy nagyon nem érzi jól magát, mert tegnap elég sok sört sikerült elfogyasztania, és nem tudta kipihenni magát. Nem bírta sokáig alkohol nélkül, szóval ismét munkatarsamnak lett igaza, aki már az elején felhívta erre a figyelmemet. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy annyira nem jó emberismerő! Amúgy a spanyolóra most nagyon jó, mert kevesen vagyunk, és mostanság Paco mindig hoz nekem külön valami feladatot, így ismétlés mellett, azért sok új dolgot is tanulok.
De az elmúlt két nap legjobb eseményeiről még be sem számoltam! Először is ma fejedelmi ebédben volt részem, amit még egy étteremtől sem feltétlenül várnék el. A két magyar úriember itt maradt még egy napra, és közösen ebédeltünk, amelyen egy igazán jó szakács remekeit kóstolhattunk meg; tényleg isteni volt. Egyikük ugyanis szakács, aki évek óta külföldön dolgozik! Meg egyáltalán kint ebédelni a teraszon egy pohár bor társaságában és közben a saját nyelvemen társalogni. Én ugyan hasonló színvonalú vacsorát nem tudtam nekik készíteni, de amin van, azt mindig szívesen osztom meg számomra kedves emberekkel. Idő híján, egy kissé késői étkezésre tudtunk csak sort keríteni, de mindannyian jól éreztük magunkat, és meg tudták kóstolni a spanyol konyha néhány specialitását is.
Délelőtt pedig megbeszéltem a tobbiekkel, hogy mennék Tenerifére, és mindketten beleegyezésüket adták. Persze még az időpontokat meg kell nézni, de én úgy gondolom, hogy minden rendben lesz. Sőt! A naptárban úgy láttam, hogy sok hospitalero lesz itt abban az időben, és csoport sincs bejelentkezve. Szóval nyugodt szívvel indulhatok útnak!
A nap fő eseménye pedig, hogy elkészült a spanyol személyi számom, tehát már teljesen hivatalosan tartózkodom itt, van lakcímem is, meg minden! Fonokom nagyon aranyos volt, és eljött velem, pedig mindezt egyedül is el tudtam volna intézni, de nem sajnálta rám az idejét! Már fel is ajánlotta, hogy készítsem el a papírjaimról a fénymásolatokat, és intézkedik a biztosításommal kapcsolatban. Szóval most már aztán tényleg egyre inkább kezdem otthon érezni magam! A szobám is egyre szebb, és minden alakul a maga útján!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.