Una hospitalera en Astorga

A gondolkodásom megváltoztatásának meg is lett az eredménye, ma teljesen másként tudtam a turista-zarándokokhoz hozzáállni. Kevésbé idegesítettek, amiben tudtam nekik is segítettem, na persze eddig sem voltam velük barátságtalan, csak nem fülig érő szájjal beszéltem velük. Ugyan tegnap egy kicsit kevesebben érkeztek hozzánk, de ma ismét rettentő sokan alszanak nálunk, amiből kifolyólag hihetetlenül sok munkánk volt. Munkatarsamnak pedig délután volt programja, és pihennie is kellett, így szinte csak ketten dolgoztunk, azaz egy pillanatra sem unatkoztunk; éppen hogy csak ebédelni volt időnk elmenni. A nagyhétnek köszönhetően elég sok program van Astorgában is, amit ma végignézhettem az albergueből. Mit is mondhatnék, az igazság az, hogy nem ismerem ezeket a szokásokat, így a szimbolikus jelentésekkel sem vagyok tisztában. Minden nap körmenet megy a városban, melynek keretein belül lila ruhába öltözött csuklyás emberek keresztet, illetve Szűz Mária szobrot visznek körbe. A lényegi jelentés egyelőre számomra ismeretlen, de most már holnap tényleg utánakérdezek. Rájöttem a masik hospitalera az, aki a legjobban elmagyaráz mindent, egészen addig, amíg világosan meg nem értem a mondanivalóját. Ma például rövid ismertetőt tartott nekem a spanyol történelemről, mintegy összefoglalásként, de persze igen sok tanulnivalóm van még. Hihetetlen harmóniában töltjük a napjainkat, amiben csak tudunk, segítünk a másiknak, de nagyban megkönnyíti az életemet jelenléte. A reggeli munkát is sokkal gyorsabban végezzük el, és igen sok feladatot magára vállal. Meg persze a jó hangulat is biztosítva van. Masik munkatarsamon pedig nagyon jókat szoktam kuncogni, hihetetlen egy ember. Akkora mosoly van legtöbbször az arcán; de nem akármilyen, hanem az a kis huncut fajta. Tipikusan ő is az az ember, akire ha ránézek, máris jó kedvem támad. Emellett ugye pedig igen jól irányítja az albergue ügyeit; igaz, sokszor aggódik. De tudom milyen az, amikor az ember vállán ekkora felelősség van, tehát ilyen szempontból teljesen átérzem a helyzetét.

Mily meglepő, ma is érkezett egy magyar zarándok, amit már lassan tényleg nem akarok elhinni. Ismét egy nagyon érdekes embert ismerhettem meg, aki beszélgetés közben egyre inkább felkeltette az érdeklődésemet. Az első pillantásra zárkózott, és csöndes fiúról megtudhattam, hogy egy fantasztikus emberrel állok szemben, aki nincs is tisztában az igazi értékeivel. Nem is értem, hogy nem veszi észre, hogy mekkora csoda rejtőzik benne! Olyan élete volt eddig, amiről én még csak álmodni sem merek, és olyan sikereket tudhat maga mögött, amelyből remélem egyszer én is részesülhetek. Nagyon kíváncsi vagyok a jövőjére, persze abban is bízom, hogy fogjuk tartani egymással a kapcsolatot.

Egy spanyol fiúval is jól összebarátkoztam, aki elég csábító programra invitált, amit sajnos nem tudtam kihasználni. Felvette, hogy mutassam meg neki a várost, ami az idegenvezetés szempontjából ugye kiváló alkalom lett volna. Viszont egyszerűen annyira fáradt voltam, hogy még magyarul sem tudtam volna hitelesen átadni a tudásomat a városról, angolul még kevésbé, spanyolul pedig végképp nem. De bízom abban, hogy azért lesz lehetőségem mindezt bepótolni a közeljövőben!