Reggel egyáltalán nem unatkoztam, már csak azért sem, mert munkatarsam nem volt itt, így az ő munkáját is nekünk kellett elvégezni. Persze sokan voltak, és a konyha is elég rossz állapotban maradt, hihetetlenül sok takarítani valót hagytak hátra nekem a zarándokok. Tegnap mondtam Nelsonnak, a tenerifei fiúnak, hogy még igyunk majd egy téát indulás előtt, és szinte az összes számomra fontos ember a konyhában tartózkodott ebben az időben. A lengyel pár, a német férfi, a tenerifei fiú, illetve még egy német hölgy, és két spanyol. Persze rögtön mindenkit megkérdeztem, mit kérnek, és nagyon örültek a reggeli mellé felszolgált kávénak, vagy teának. Így külön volt alkalmam mindenkitől búcsút venni, régen volt egyszerre ennyi jó ember az albergueben!
Ezután viszont neki kellett állnom a konyha rendbe tételének, ami hatalmas feladatnak bizonyult! De két ötletem is támadt! Az első, hogy írnom kellene egy kis zsebszakácskönyvet a zarándokoknak, például hogyan kell rizst főzni, meg hasonló receptekkel. A másik pedig, kellene készíteni egy fényképet a tiszta konyhánkról, és kitenni a falra, hogy normál esetben bizony így néz ki! Ugyanis igen sok zarándok egyszerűen nem érzi át a rendrakás fontosságát, aminek persze másnap találkozom a következményeivel.
Persze a mai napom sem múlt el ajándék nélkül, még hozzá a postáról. Egy koreai lány, aki éppen Angliában tartózkodott, küldött nekem egy táskát, csupán azért, mert nagyon kedves voltam vele. Amúgy annak idején együtt vacsoráztunk, ugyanis ő főzött nekem koreai kóstolót! Nem is tudom szavakba önteni milyen érzés, amikor az ember szembesül vele, hogy ilyen fontos volt valaki számára, hogy még a messzi távolból is úgy érzi, ajándékot kell nekem küldenie! Pedig egyáltalán nem lenne fontos! Remélem, hogy egyszer még újra fogok találkozni vele, talán még hospitalera is lesz nálunk! Munkatarsam is hozott ajándékot, egy kis édességet. Nagyon örülök, hogy itt van, szerintem teljesen más lesz az élet vele, olyan mintha lenne egy nővérem! Abban pedig biztos vagyok, hogy jól össze fogok barátkozni! És mindemellett pedig több szabadidőm is lesz, amit tényleg igénylek, mert igen sok tennivalóm van!
És a legjobb meglepetés ismét a végére maradt, ugyanis ismét érkezett hozzánk egy magyar zarándok! Lassan már tényleg nem akarom elhinni, hogy mi történt az utóbbi két hétben, ő a nyolcadik vándor nálunk! Természetesen őt is megkínáltam, amivel csak tudtam, és együtt vacsoráztunk, majd közösen boroztunk egy kis bárban! Nagyon jól elbeszélgettünk, bár egy kissé zárkózott volt. A kedvenc zarándokom közelébe persze igen nehéz lesz kerülni, de ő minden szempontból különleges volt számomra! De a saját nyelvemen beszélni minden körülmények között hihetetlenül jó érzés, illetve ami még jobb, ha a zarándokok segítségére lehetek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.