Una hospitalera en Astorga

Azért a mai reggelem tényleg egy kissé túlzás volt! Hajnal fél hatkor arra ébredtem, hogy egy pár zarándok éppen elmegy, még pedig olyan hangzavar kíséretében, hogy két emelettel feljebb is hallottam. Miután pedig már egyszer felkeltem, nem igazán tudok visszaaludni, így kis lustálkodás után hatkor már a kávémat ittam. Ezzel ugye az a probléma, hogy fél tizenegykor zárhatok be este, és így viszonylag hosszúra nyúlik a nap, de ma spanyol szokáshoz híven én is sziesztáztam. Igaz csak egy órát aludtam délután, és amikor felkeltem rosszabbul éreztem magam, mint lefekvés előtt, viszont az estét egész jól bírtam. A számítógépes munkámmal pedig egyre jobban haladok, bár tényleg leköti minden időmet, azzal együtt, hogy el is fáradok benne! De összességében elég kimerítő napjaim vannak, mert ugye még mindig egyedül vagy. Úgy volt, hogy a munkatarsam holnap fog jönni, de eltolták jövő hétfőre, viszont pénteken társaságom érkezik egy belga lány személyében. Sok mindent nem tudok még róla, csak annyit, hogy két hétig fog maradni, és ha minden igaz angolul is beszél, spanyolul csak egy kicsit. Biztosan jól fogjuk érezni magunkat, mert elvileg nagyjából velem egyidős, sőt az első napján már el is mehetünk a születésnapomat ünnepelni! Persze majd úgy igazából az anyukámékkal akarom megünnepelni, de egy pohár bort mindenképpen meg szeretnék inni, végül is egyszer van az embernek szülinapja az évben! Már szinte biztosan tudom, hogy a takaritonotol egy karkötőt fogok kapni. Mindig olyan finoman érdeklődik arról, hogy minek örülnék; tulajdonképpen ennyi erővel konkrétan rá is kérdezhetne, hogy mit szólnék az ötletéhez. De persze mindennek örülök, sőt ha csak két puszit kapok annak is, és ha nem felejti el valaki, én már attól is boldog vagyok. Önmagában már az is egy hatalmas ajándék, hogy itt lehetek, és a karácsonyom után a születésnapomat is ebben a környezetben ünnepelhetem!

Sajnos az időjárás viszont nem alakul a legjobban, egy pár napig még esni fog az eső, de aztán tényleg beköszönt a tavasz. Ilyen körülmények között viszont mindig korán érkeznek a vendégek, mert ilyenkor ők sem szívesen sétálnak. Ma nem sok zarándok szállt meg nálunk, egy osztrák férfi annyira nem lopta be magát a szívembe, nem is tudom, olyan furcsa kisugárzása volt. Aztán pedig taxit foglaltatott velem másnapra, ami nekem nem feltétlenül szimpatikus. Értem én, hogy előfordul, hogy nem tudja az ember folytatni a Caminot, de ő nem tűnt különösebben sérültnek, vagy betegnek. Ezek után pedig pokrócot akart bérelni, amit végképp nem tudtam hova tenni, mert ilyet még senki nem kérdezett tőle. Persze van takarónk, szívesen adok is, de még bérelni senki nem akarta. Egy olasz úriember pedig vacsorát főzött, amiből nekem is tettek félre. Mit ne mondjak, ez volt eddig a legfinomabb tészta, amit zarándok főzött!

Spanyol órán pedig különböző országok (Marokkó, Spanyolország, Magyarország) folklórjával, zenéjével, táncával foglalkoztunk. Olyan szívesen megtanulnék flamencozni is, mert gyönyörű tánc, de ez most aztán végképp nem fér bele az időmbe! De legalább már van bőven ötletem, hogy mivel fogom eltölteni télen az időmet!