Una hospitalera en Astorga

Ez egy felemelő nap volt, minden egyes pillanatát egy külön kis ajándékként élhettem meg. Reggel a koreai lánnyal még elég sokat tudtunk beszélgetni, és megmutattam neki egy tájékoztatót a koreai konyháról. Még a fonokom hagyta itt, és gondoltam, hátha tudnék főzni belőle, de mivel teli volt számomra nem beszerezhető alapanyagokkal, így letettem róla. Tegnap este viszont éppen arról beszélgettünk, hogy néhány hozzávaló elhagyásával mégis el tudnám készíteni, persze az íze egy kicsit más lenne. A recepteket látva Simui megállapította, hogy azok még egy koreai háziasszony számára sem megvalósíthatók, ugyanis a legnehezebben elkészíthető ételeket mutatták be. Igaz, nagyon finomak, és jó, ha tisztában van vele az ember, hogy mondjuk egy étteremben mit érdemes megkóstolni, de én ezeket biztosan nem tudom megfőzni. Úgyhogy maradok az én kis saját készítésű receptkönyvemnél, amiből legközelebb a zöldalmás, zelleres gesztenye-krémlevest fogom kipróbálni. Még soha nem főztem ilyet, de segitom hozott nekem a kertjéből gesztenyét, így éppen itt az ideje, hogy megkíséreljem.

Szerencsére ma időben végeztem, így el tudtam menni jógára, már nagyon hiányzott! Úgy érzem, egyre jobban haladok vele, persze még most is hihetetlenül sok mindent nem tudok megcsinálni. Malenék ma is mennek táncolni, de mivel segitom ma egy vacsorára hivatalos, így én nem tudok részt venni rajta; sebaj, majd következő alkalommal!

Nem tudom mi történt ma, de meglehetosen sok német alszik nálunk, és csupan kettő spanyol! Elég érdekes arány, erre nem számítottam! Két hölggyel is nagyon jól összebarátkoztunk, valószínűleg maradnak még egy napot nálunk. Miközben Astorgáról meséltem megjegyezték, hogy tényleg nagy szerelmese vagyok ennek a városnak, és igaz, hogy tényleg el vagyok ájulva tőle! Egy magyar is érkezett ma hozzánk, igaz nem alszik nálunk. Teljesen véletlenül keveredett ide, mert a barátait kereste, így tért be az alberguebe. Nagyon jól elbeszélgettünk egy tea mellett, sajnálom, hogy végül nem itt töltötte az éjszakát. Meg is kell írnom a baratnomnek, hogy megérkezett egy magyar zarándok, mert többször is ezzel álmodott!

Megosztottam a főnökömmel az ötletemet. Szerintem nagy problémája ennek a csodás városnak, hogy csupán spanyol nyelven mutatják be, a kiírások nagy része is a csak saját nyelvükön elérhető, illetve a Római körút is kizárólag spanyol nyelven tekinthető meg. Ezzel szemben rengeteg zarándok és turista érkezik a városba, akik csak angolul értenek. Így mi sem kézenfekvőbb, mint hogy szükség van egy emberre, aki megmutatja nekik a nevezetességeket, körbe vezeti őket a városban. Ami pedig a legfantasztikusabb, hogy egyrészt ezt a munkát teljes mértékben nekem találták ki, másrészt otthon elvégeztem egy idegenvezető tanfolyamot, tehát teljes mértékben alkalmas is vagyok rá. Persze még sokat kell fejlődnöm, mivel gyakorlatom nincsen, de idővel beletanulok. Szóval most semmi mást nem kell tennem, csak elsajátítanom Astorga történelmét, a fő látnivalókat, és utána kezdhetem is a munkát. A fonokom persze nagyon örült a tervemnek, és biztosított róla, hogy mindenben támogat és segít. Így az elkövetkező néhány hétben végképp nem fogok unatkozni, mivel először minden információt le kell fordítanom magyarra, és utána kezdhetem is a tanulást! Ennél jobban egyszerűen nem is alakulhatna a sorsom, úgyhogy mindezért iszonyú nagy hálával tartozom! Most már pedig csak rajtam múlik, hogy mit hozok ki ebből a lehetőségből!