Annyira gyorsan elmentek a zarándokok, hogy még én magam is meglepődtem rajta, persze annyira nem bántam. Így mi is el tudtunk kezdeni dolgozni, és tulajdonképpen igen hamar készen is voltunk. A szabadidőnket ki is használtuk, ugyanis baratnom egy különleges kezelést végzett el rajtam. Prána nadit tanul, és amíg itt lesz, addig engem is úgymond gyógyítani fog. Vagyis inkább ez az energiák, és aura helyreállítása a természetgyógyászat segítségével. Míg otthon voltam jártam már ilyen kezelésre, amit nagyon szerettem, így most külön öröm, hogy itt is részesülhetek benne. Az ember tényleg nem tudja megmagyarázni, azokat a különleges dolgokat, amelyeket közben érez, valóban fantasztikus. Ezzel együtt baratnom szinte minden nap tud meglepetést okozni a nyitottságával, és érdeklődésével. Persze ismertük mi egymást már korábban is, de most kell ráébrednem, hogy igazából nem voltam tisztában azzal, hogy milyen sokszínű egyéniség. Úgyhogy hihetetlenül boldog vagyok, hogy jobban is megismerhetjük egymást, és ő tényleg az az ember, aki rengeteg energiát ad, és akitől rettentő sokat lehet tanulni. Ráadásul, a beszélgetéseink folytán az én érdeklődésemet is igen sok dolog iránt felébreszti, ami végképp a fejlődésemet szolgálja! Mindemellett nagyon jó társaság, aki mindig vidám, állandóan mosolyog, és csak úgy árad belőle a pozitívizmus; éppen olyan egyéniség, akivel szívesen töltöm el minden percem! A spanyol is egyre jobban megy neki! Az első naphoz képest már sokkal többet beszél, és könnyebben is érti meg a helyieket. Ez pedig csak minden nap jobb, és jobb lesz, de úgy érzem, őt nem kell félteni. Jól elszórakoztunk a szituációs játékokon, végül is egy elég intenzív spanyol órával felért, az biztos. Megpróbáltam a lehető legtöbb helyzetet eljátszani vele, persze ez szinte lehetetlen, még én magam is nap, mint nap találkozom újdonságokkal. De már egy zarándoknak megmutatta a szobáját, és elmondott neki egy pár tudnivalót. Ilyenkor pedig semmi egyébre nincs szükség, csak gyakorlásra; memorizálni kell, mit kell a zarándok tudtára adni, és persze hogyan lehet a legkönnyebben kifejezésre jutatni a mondanivalónkat. Tényleg nagyon jól veszi az akadályokat! Hétfőn pedig elmegyünk az első spanyolórára, amit még inkább élvezni fog.
Segitonk olyan drága volt, hogy hozott nekünk süteményt, amit közösen ettunk meg. Isteni volt, ezt a fajtát még nem kóstoltam, az otthoni képviselő fánkhoz tudnám hasonlítani, de sokkal finomabb benne a töltelék. Én személy szerint nem vagyok túl nagy rajongója a hazai megfelelőjének, de az itteni valóban nagyon jóra sikeredett. Azért meglepődtem, amikor meglattam a süteményt, egyáltalán nem számítottam rá!
De más meglepetés is ért, ugyanis David és Shajni látogatott meg minket, akikkel közösen járunk nyelvórára. Hihetetlenül kedvesek, és baratnom is nagyon boldog volt, hogy találkozhatott velük! Shajni mostanában nem tud jönni, de David szokott járni, ha nem is minden nap. Sajnos nem tudtak sokáig maradni, de így is megismerkedtek uj munkatarsammal és mi is tudtunk egy kicsit beszélgetni.
Este elmentünk templomba, baratnom teljesen el volt ájulva a szertartástól. Egy apácarend miséjére szoktunk elmenni, ahol nagyon családias a hangulat. A templom végében ülnek az apácák, akik gyönyörűen énekelnek, a pap pedig rettentő jól prédikál, már amennyit ugye értek belőle. Azt szeretem benne, hogy kiáll, és a szívéből beszél, mindenféle papír és segítség nélkül! Itt a legtöbb templomban a pap papírból olvassa fel a mondandóját, amit én kevésbé szeretek!
Kewes zarándok alszik nálunk, és igazán barátságosak, és kedvesek velünk mindannyian. A városban is találkoztunk, és még vacsorázni is hívtak minket, de mivel segitonk várt ránk a recepción, így nem tudtunk elmenni. Most viszonylag sok olasz sétál a Caminon, szinte minden nap akad egy-kettő. Annyira észre lehet venni a kiejtésükön, hogy Olaszországból jöttek! Egy német hölgy is nálunk tölti az éjszakát, aki két évig Magyarországon tanult. Orvosnak készül, és a Pécsi Egyetemen kezdte meg tanulmányait, amit most otthon folytat. Mindenesetre furcsa, hogy két év alatt, szinte semmi magyar nem ragadt rá, de saját bevallása szerint, túl nehéz neki ez a nyelv, illetve az iskolában németül tanultak, így nem volt rászorulva. Szóval jót beszélgettünk mindannyiukkal, most pedig várjuk az új zarándokokat, akikkel már baratnom fog foglalkozni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.