Una hospitalera en Astorga

A nap különösebb események nélkül zajlott le. Reggel még pihentem egy kicsit a rendrakás után, bízom benne, hogy most már tényleg kikúráltam magam, de majd holnap meglátjuk! Tényleg nagyon rosszra fordult ám az időjárás, annyira, hogy igazság szerint nagyon kimozdulni sincs kedvem az albergueből! Fúj a szél, esik az eső, és persze hideg van! Vagyis az is csak nézőpont kérdése, hogy mit nevezünk hidegnek, jelenleg úgy kettő fok van napközben, mínusz három meg éjszaka. Bízom benne, hogy már nem sokára hozzánk is beköszönt a tavasz!

Kewes zarándok alszik ma nálunk, mindenféle nemzetiségekből, spanyol, olasz, koreai és brazil is. A brazil fiú amúgy nagyon aranyos, de ismét meg kell állapítsam, hogy a portugál anyanyelvűek spanyolját nehezen értem meg! A többiek pedig elég távolságtartóak, most igazság szerint szinte mélyebb kapcsolat egyáltalán nem alakult ki senkivel. Ez is olyan érdekes, van olyan nap, hogy egyszerre több ember is a szívemhez nő, van, amikor pedig egyszerűen csak kedvesek az emberek, de semmi egyéb! De most még munkatarsam sem alakított ki barátságot senkivel sem. Annyira jellemző ránk, hogy ő teljesen más zarándokokkal találja meg a közös hangot, mint én! De pont ez a szép és egyben érdekes is benne! Holnap megyünk a piacra, igaz oda felváltva, utána főzhet, délután pedig megyünk meditálni.

Jaj, közben majd elfelejtettem, hogy milyen nap is van ma! Valentin, azaz Bálint, avagy a szerelmesek napja! Ez engem most éppen nem érint, mivel egyáltalán nem vagyok szerelmes, sőt, még a közelében sem vagyok! De a segitonk, aki majdnem 70 éves természetesen megünnepli a feleségével ezt a „szent” napot. Nagyon ki is volt ám öltözve, amikor jött dolgozni, innen egyenesen az étterembe mentek, ahol még táncos mulatság is várt rájuk! Kívánom nekik, hogy érezzék jól magukat! A Valentin napot valahogy nem tudom most átérezni, biztosan azért, mert nincs kivel. Bár mondjuk az az őrület, amit ebből az ünnepből kreáltak elég elkeserítő, de mit tehet ellene az ember? Együtt kell élni ebben az időszakban, a mindenhonnan ránk mosolygó kis vörös szívecskékkel, és a hihetetlen ékszer vagy parfüm ajánlatokkal. Bár én személy szerint a saját készítésű, vagy egyedi ajándékokat szeretem. Olyanokat, amiken látszik, hogy az ember foglalkozott azzal, hogy a másiknak örömet szerezzen, és hogy azt a szívéből adja. Nem az a lényeges, hogy mennyi pénzbe kerül az a meglepetés, hanem a figyelem számít, amit a másik félre szenteltünk! Sajnos, manapság pont ez a figyelem veszik el, és csak az kerül az előtérbe, hogy minél drágább tárgyakkal lepjük meg a másikat. Mindeközben pedig az igazi érzelmek tűnnek el, és helyüket a felszínesség tölti ki!