Una hospitalera en Astorga

A mexikói srác reggelit készített nekünk, amit együtt fogyasztottunk el, ma már határozottan jobban érezte magát. Természetesen nagyon örülök neki, hogy tudtam segíteni rajta, és remélem többet nem lesz ilyen jellegű problémája. A teraszon eltöltött időnek köszönhetően én pedig kezdek megbetegedni, hiába, este nincs azért még jó idő itt sem. Nem baj, gyorsan majd kikúrálom magam, holnap úgyis lesz bőven időm pihenni. Olyan furcsa, hogy egyik nap sokan vannak, aztán következő nap meg ilyen kevesen; kíváncsi vagyok a holnapi napra!

Hát majd elfelejtettem írni, hogy valamelyik nap, míg spanyolon voltunk jött egy német fiatal gyerek, 23 éves azt hiszem. Mi nem találkoztunk vele, mert mire visszaértünk el is ment egy kicsit körbenézni Astorgában. Úgy este tíz körül szóltak a többiek, hogy még mindig nem érkezett vissza, munkatarsam végül éjfélig várt rá, de csak nem jelent meg. Másnap délben még mindig sehol sem volt, a hátizsákja meg az ágya mellett várt a gazdájára. Munkatarsam nagyon elkezdett aggódni, én annyira azért nem, bár igazság szerint arra gondoltam, hogy elment szórakozni, és esetleg másvalakinél alszik. De amikor megjelent, kiderült, hogy a rendőrségen töltötte az éjszakát, de számomra egyszerűen felfoghatatlan volt a története. Vagyis inkább érthetetlen! Történt ugyanis, hogy míg a város felé sétált, meglátott egy Landrovert, amiben benne volt a kulcs, és még a motorja is járt. Igaz, hogy előtte megivott, állítása szerint két sört, de az az érzése támadt, hogy ő ki szeretné próbálni ezt az autót. Tehát odament, beült, és elhajtott a kocsival, majd úgy fél óra múlva jutott eszébe, hogy vissza kellene vinni; addigra persze már keresték a rendőrök. Végül meglett az autó, őt meg bevittek a rendőrségre, de annyi szerencséje volt, hogy a tulajdonos nem akart ügyet belőle, csak az számított, hogy megvan az autó. Munkatarsam jót nevetett ezen a történeten, mondván, hogy fiatalság, bolondság; én mégsem tudtam nevetni rajta. Valahogy nem találom viccesnek, hogy az utcára kilépve nem találom a kocsimat, jó persze az is igaz, hogy a kulcsot sem szabad benne hagyni. De akkor is, mi játszódhatott le ennek a gyereknek fejébe, hogy csak beül más kocsijába, és kipróbálja. Akármennyire is ő csak egy kört szeretett volna menni vele, ez mégis csak lopásnak számít, vagy nem? Igazából, azért olyan elkeserítő, hogy például ez a fiú milyen nevelést kapott otthon? Vagy egyáltalán kapott bármilyet is? Mert sokszor sajnos az is a probléma, hogy miután a szülők reggeltől estig dolgoznak, a nap végére éppen a legfontosabb dologra nincs már energiájuk; arra, hogy foglalkozzanak a gyermekükkel. Az iskolában pedig sok mindent megtanul egy fiatal, de az még sem pótolhatja az otthoni nevelést! Sajnos ebből a szempontból a gyerekek helyzete egyre elkeserítőbb, sokuk többet látja a televíziót, mint a szüleit. Ezek után nem is szabad csodálkozni azon, hogy milyen gondolataik támadnak! Persze nem akarok ilyen sötét képet festeni, szegényről, mert amúgy aranyos srác lett volna, de akkor is! Ilyet nem tesz meg az ember, főleg nem az El Caminon!