Una hospitalera en Astorga

Fantasztikusra sikerült a mai napom, bár egy kissé hirtelen kellett felkelnem. Reggel hétkor kinyílt a szemem, és hallottam, hogy van valaki a folyosón. Már ekkor tudtam, hogy kénytelen leszek lemenni, és kinyitni az ajtót, mert az egyik zarándok mondta tegnap, hogy nagyon korán el kell indulnia, mert Ponferrádába szeretne érni. (ami egyébként 53 km-re van) Tegnap este bezártam az ajtót, így nem tudott elindulni. Hát én neki nem kezdenék sétálni reggel hétkor, iszonyú hideg van kint; de ő tudja! A többiek is időben felkeltek, és mindenki útjára indult. Ismét nagyon hamar kész lettem a reggeli feladatokkal, és így viszonylag sok időm maradt magamra. Elmentem sétálni, főztem, beszélgettem egy otthoni barátommal, megebédeltem a napsütéses teraszon, tehát tökéletes idilli pillanatokat éltem át.

Ma meglátogatott minket az egyik vezetője az alberguenek, és vele fogok együtt dolgozni március közepétől. Szimpatikus embernek tűnik, bár biztos érdekes lesz a viszonylagos szabadsághoz képest megszokni a főnök állandó jelenlétét. De nem gondolom, hogy bármi problémánk lesz, mert viszonylag jól tudok bárkihez alkalmazkodni, azzal együtt, hogy néha nehezen viselem mindezt. És szintén jött ma segíteni egy spanyol ur is, most éppen ő maradt itt, míg spanyolon voltunk. Wele azért jó beszélgetni, mert minden hibát kijavít, és mindenre felhívja az ember figyelmét; tehát a vele való társalgásból sokat lehet tanulni. A mai spanyol óra viszont nehézkesen ment; egyrészt mert olyan témáról folyt a diskurzus, aminek a szókincsével nem vagyok tisztában; például nem tudom, hogy van az emlős, vagy a kétéltű, de még a rovart sem! Másrészt néha már egy kissé elfáradok, mire oda érünk. Az óra este fél nyolckor kezdődik, és csak akkor okoz gondot, ha mondjuk napközben nagyon sokat beszéltem spanyolul. Hihetetlen, hogy mennyire el tud fáradni az ember agya a koncentrálásba.

Ismét minden visszatért a régi kerékvágásba, ma már aggódni sem aggódtam szinte semmin, és munkatarsamat is egyre jobban tudom kezelni. Ismét semmi másra nem volt szükség, csak a saját gondolataimat, hozzáállásomat kellett megváltoztatnom. Mert minden az ember fejében dől el, akár még a körülményeket is lehet ezáltal befolyásolni. Ha úgy gondoljuk magunkban, hogy minden nagyszerű, akkor úgy is fogjuk érzékelni. Ellenben ha a dolgokban csakis a negatívumokat fedezzük fel, akkor keserves, bánatos életet fogunk élni. Igen sok mindent kell még tanulnom, de úgy gondolom, hogy mindaz, ami velünk történik egy lecke végső soron, amiből okulnunk kell. Tehát minden esetben meg kell keresni a történtek miértjét, hogy abból a helyzetből éppen mi a követendő példa. A munkatarsammal való együttlétből igen sok mindent tanulhatok, ezért ki is kell használnom az időt, amíg itt van!

Nem töltik sokan nálunk az éjszakát, nehany spanyol és egy ausztrál, aki rövidnadrágban és papucsban ment sétálni a közel 0 fokban. A spanyolok közül kettő elég érdekes, de csak első látszatra tűntek kissé ellenszenvesnek. Ebből is bebizonyosodott, hogy soha nem szabad első látszatra ítélni. Mindig időt kell hagyni, hogy megismerjünk az ember igazi énjét, ezt pedig hajlamosak vagyunk sok esetben elfelejteni. Képesek vagyunk mások véleménye alapján embereket megítélni, úgy, hogy soha életünkben még csak nem is beszélgettünk vele. Persze nyilvánvaló, hogy szükség van mások tapasztalataira is, de hagynunk kell, hogy mi magunk fedezzük fel a másik felet, és ne emeljünk rögtön falat magunk köré.