Una hospitalera en Astorga

Az albergueben megszálló magyarokat természetesen különleges bánásmód illeti meg részemről, és mindent megpróbálok megtenni annak érdekében, hogy a lehető legjobban érezzék nálunk magukat. Ennek érdekében "wendegeimet" reggelivel vártam, és indulásuk előtt még egy jó nagyot tudtunk beszélgetni. Természetesen közös fotó is készült, tényleg ritkán találkozik az ember itt egy másik magyarral; és számukra is újdonság volt egy magyar hospitalera. Összességében igazán jól érezték magukat Astorgában, de ugye a Caminot folytatni kell, nem lehet megállni még egy napra minden városban, ami tetszik. Ha ugyanis így tenne az ember, akkor szerintem három hónapig tartana a 30 napos út, ha nem több időbe.

Olyan furcsa, hogy eddig nem találkoztam magyarokkal, ma pedig egy japán hölgy mondta, hogy nem sokára ide fog érni egy másik magyar is! Kíváncsi vagyok, elvileg két nap múlva kellene megérkeznie. Ismét igen sok koreai alszik nálunk, mellettük még egy japán nő, illetve egy ír úriember. Ismét hihetetlenül kedvesek velük, és ez az amiért az ember szívesen dolgozik itt. Értékelik minden egyes tettét, mindenért rettentő hálásak, és csak úgy árad belőlük a szeretet. Már el is felejtettem azt a pár napot, amikor egy kicsit a feje tetejére állt a világ, és mindez éppen fordítva alakult. De azt is leckének fogom fel, mert mindennek a rossz oldalával is találkoznom kell, nem csak a jóval. Mert természetesen árnyoldalai is akadnak a Caminonak, igaz nem túl sok. De azzal is tisztában kell lennem; tudnom kell mi az, amire oda kell figyelnem. Ma semmivel sem akadt gondom, minden ment a maga útján. Egy hatalmasat sétáltam, felfedeztem a városnak egy eddig számomra ismeretlen részét. Amúgy gyönyörű szép Astorga, és olyan elképesztő, hogy egy nagyjából 12000 fős kisváros ennyi nevezetességgel bír . Annyi látnivaló van, hogy amikor elkezdem sorolni a zarándokoknak, magam is belátom, hogy egy fél nap alatt mindezeket nem lehet bejárni. Szerintem úgy két-három napot mindenképpen el kell tölteni itt, hogy mindent megnézzen az ember, és mindent kipróbáljon. Astorga ugyanis különösen híres a csokoládéjáról; ebből kifolyólag csoki múzeum is található a városban. Aztán ugye itt van a katedrális, illetve a hozzá tartozó múzeum, ami kapásból olyan két-három óra elfoglaltságot jelent. A püspöki palotát pedig Gaudi tervezte; már maga az épület is lenyűgöző, de benne még egy a Caminoval foglalkozó múzeumot is berendeztek. Tőlünk nem messze található a Románkori Múzeum, ami a helyi, római korból származó maradványokat mutatja be. A főtéren található városháza már önmagában is fantasztikus épület. További nevezetességét az adja, hogy minden egész órában az épület tetején található harangon egy női és egy férfi bábú kongatja meg a pontos időt. És akkor még nem is szóltam a templomokról; most így hirtelen nyolcat tudok felidézni; illetve magáról az óvárosról. A várfallal körülvett városrészt az antik hangulat lengi át, köszönhetően régi épületeknek és kis utcácskáknak. Igazán hangulatos! És mindez egy kisvárosban, emberi léptékek között! Ha valaki pedig megéhezne, akkor sem kell kétségbe esnie, ugyanis akad egy másik igazán híres specialitás a Cocido Maragato. Ez egy helyi különleges menü, ami úgy néz ki, hogy először húst szolgálnak fel, úgy nagyjából nyolcfélét, aztán zöldséget, majd mindezek után következik a leves, az étkezést végül desszerttel zárják. Hihetetlen mennyiségű étel! De maga a történet az az, ha jól értettem, hogy amikor a katonák harcra készen álltak minden egyes percben, úgy érezték, hogy először, mint legfontosabb dolog a húst kell megenni. Sosem tudták, mikor kell hirtelen felállniuk az asztaltól, ezért a leginkább táplálóval indították az étkezést, amit persze követhetett a többi fogás is! Nekem személy szerint még nem volt szerencsém ehhez a menühöz, de úgy érzem a névnapom alkalmával ki fogom érdemelni!