Una hospitalera en Astorga

Az elmult napokban sajnos nem tudtam mindig irni, mert problema merult fel a szamitogepemmel. Ugyan nagyon boldog voltam, hogy spanyol rendszer kerult fel ra, am az intenettel gondjaim akadtak. Amugy egyszeruen nem tudunk rajonni miert nem mukodik, mert azt irja ki, hogy igenis van internet kapcsolat, az oldalakat megsem tolti be. Szoval munkatarsam elvitte egy szakemberhez, aki letorolt rola mindent es ujratelepitett egy masik rendszert, mondvan, hogy biztosan azert nem funkcional. Este viszont kiprobaltuk es ugyanaz a problema, tehat nem jutottunk elorebb. Bizom benne, hogy ma estere mar sikerul megjavitani, mert mar szuksegem lenne azert ra, eleg konnyu volt hozzaszoknom, hogy akkor internetezek a szobambol, amikor csak akarok. Osszefoglalva az elmult napok esemenyeit, a legkonnyebben a faraszto szoval irhato le. Mar teljesen normalisnak szamit a rengeteg zarandok naponta, ami ugyan nalunk nem jelent problemat, de tobben mondjak, hogy betelnek az alberguek. Furcsa, hogy a szent hettol kezdodoen valoban megvaltoztak a korulmenyek, onnantol kezdve egyre es egyre tobben erkeznek. A zarandokokkal valo kapcsolat ennek aranyaban is teljesen maskent jellemezheto. Egyszeruen nincsen ido beszelgetni veluk, legalabbis amikor megerkeznek. Szinte minden reggel egy verseny veszi kezdetet, a legjobb helyekert, vagy egyszeruen a szobakert. Ok az agyakert versengenek, en pedig az idovel, hogy a leheto leggyorsabban vezessem fel az adataikat, es mutathassuk meg az aznapi piheno helyet. Igy ugye eleg nehez kozelebb kerulni barkihez is, de megprobalunk minden tolunk telhetot. Ismet harman maradtunk, mert tegnap reggel uj munkatarsunk elindult Santiago fele. Egyreszt leegyszerusodott az elet, eggyel kevesebb emberhez kell alkalmazkodni, es persze sok minden konnyebbe valt, legalabbis szamomra. Masreszt viszont joval tobbet kell dolgoznunk, tehat azert a hianyat is megerezzuk. Nem tudom, hogy most fog-e jonni masik hospitalero vagy sem, de bizom benne, hogy ket het mulva nem hagyom majd itt a tobbieket egyedul, mert akkor nem mennek el nyugodt szivvel. Hihetetlen, hogy ket het mulva mar Tenerifen fogok pihengetni, mar nagyon varom. Jol fog esni a pihenes, egy kis semmitteves, kikapcsolodas. Azert hozza kell szokni am, hogy szabadnap nelkul doglozik az ember, nincsen vasarnap, vagy unnepnap! Nekem viszont most megadatik, hogy felkeszuljek a nyari feladatokra, mert akkor aztan vegkepp nem lesz ido a pihenesre!

Szombaton Joselinnal talalkoztunk, o is jar a spanyolorara. Amugy brazil, es ferjhez ment egy astorgai uriemberhez. Nagyon szeretem oket, de azert hozza tartozik, hogy nagyon lekoti a figyelmemet a vele valo beszelgetes, mert a brazil akcentust eleg nehez megertenem. Fantasztikus volt leulni az egyik gyonyoru teren, kavezgatni a napsutesben, es egy teljesen mas kornyezetbe csoppeni. Munkatarsammal is megtargyaltuk, hogy fontos az, hogy olykor kiszakadjunk az alberguebol. Reszben ez okbol kifolyolag, reszben pedig a hospitalera bucsuztatasakeppen vasarnap elmentunk tapasozni egy kozeli barba. A Cuba Sol amolyan igazi spanyol hely, sajatos atmoszferaval, es isteni tapasokkal, mindenkinek meleg szivvel ajanlom, ha egy kis autentikus hangulatot szeretne aterezni. A Los Hornos is nagy kedvencem, bar nagyjabol a duplajaba kerul, igaz ezert a foteren ulhet az ember.