Reggel búcsút vettem a magyar zarándoktól, nagyon örültem a jelenlétének, mert sajnos tényleg nem sokan érkeznek hozzánk Magyarországról. 11-től pedig türelmesen vártam a zarándokokat, de mivel jó idő volt, így viszonylag későn érkeztek meg. A legfontosabb azonban ismét egy fiatalember lett számomra, még hozzá Győrből! El sem hiszem, hogy két nap alatt két magyar zarándokot is vendégül láthatok, igen meglepő, ma aztán végképp nem számítottam rá! Nagyon érdekes fiút ismerhettem meg, akivel élvezett volt beszélgetni, amiben tudtam persze neki is segítettem. Igazi művészlélek, és igen érdekes dolgokat mesélt mind az életéről, mind pedig a Caminojáról. A leginkább elgondolkodtató, hogy a Camino a saját addigi életünk, mintegy leképezéseként értelmezhető. Amilyenek voltunk megelőzően úgy történnek velünk az események az utunk során is. Először nem is értettem mire gondol, de ahogy egyre inkább végiggondoltam igen sok igazság van benne. Mindaz, ami engem jellemez, vagyis pontosabban, még inkább jellemzett megjelent az utamon is valamilyen formában. És persze a rengeteg segítség is, amit nem tudom honnan, de mindig megkaptam valakitől, ha igazán szükségem volt rá. És mindaz, ami történt nem lehetett véletlen. Minthogy az sem, hogy ő megszállt ma nálunk, és találkozhattam vele, és persze ő is tudott magyarul beszélgetni. Mert átlagosan napi negyven kilométert is gyalogol, és ma csak azért állt meg nálunk, meg elkezdett fájni a lába. Első terve egy tőlünk tíz kilométerre falu lett volna, mégis a „szenvedésének” köszönhetően maradt Astorgában. A város is teljesen elvarázsolta, nem csodálkozik azon, miért is éppen ide jöttem vissza.
Spanyolórán csupán ketten voltunk ma, ami persze részben nagyon jó, mert így rengeteg idő jut ránk, viszont azért hiányoznak a többiek. Egyszerűen nem értem hova tűntek, bízom benne, hogy hamarosan újra járni fognak! Elég fontos döntés előtt állok most, ugyanis be kell adnom a jelentkezésemet a nyelviskolába, ami szeptembertől veszi kezdetét. Első tervem az volt, hogy az angolomat fejlesztem tovább, de most kétségeim támadtak. Ugyanis németül és franciául is tanulhatok, és talán annak több értelme lenne. Persze az angolt is jó lenne tovább tokéletesíteni, de egy újabb nyelv mégis csak fontosabb. Illetve a németet, és a franciát is tanultam már egy ideig, ami nagy könnyebbséget jelent. Most hihetetlenül sok német zarándok érkezik hozzánk, és ha őket és a turistákat is a városban kívánom elkalauzolni, akkor talán hasznosabb az ő nyelvüket is elsajátítanom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.